Emberek a csempészek?

Az embercsempészet évek óta az egyik legjövedelmezőbb üzletág, szeptember 11-e óta pedig kimondottan a fénykorát éli. Szlovákia önhibáján kívül a semmi jóval sem kecsegtető Délkelet-Európa és a szép jövőt ígérő (legalábbis szeptember 11-ig) Nyugat között található, így aztán akaratlanul is belénk botlanak a menekülők. Manapság legtöbbjük Afganisztánból érkezik, sokan fennakadnak a határőrök rostáján, majd befogadó táborokba kerülnek. Az utóbbi napokban azonban egyre gyakrabban szóltak a hírek az embercsempészek lebukásáról is. Pedig nem is tűnik olyan bonyolultnak a dolog. Szerezz egy furgont, ablakait sötét színű festékszóróval tedd átláthatatlanná, szervezz be hozzád hasonlóan elvetemült, érzéketlen, mindenre kész, pénzéhes havert, és indulhat a buli. Persze, jórészt éjszakai melóról van szó, ezért szükséged lesz egy kikezdhetetlen alibire, mellyel a családot megetetheted, és nem árt, ha szerteágazó hálózatot építesz ki, hogy mindig legyenek információid arról, kik és hányan érkeznek. Ha megérkezett a „szállítmány”, zsúfolj be legalább 10-12 kiéhezett, kimerült szerencsétlent az autóba, és vidd el őket egy sorompóval, drótkerítéssel elkerített magányos épülethez. Itt azzal engedd útjára a menekülthadat, hogy a sorompón túl a megérdemelt Kánaán vár rájuk. Te pedig, megtapogatva a szerencsétlenektől kikövetelt pénztől dagadó zsebedet, elégedetten térj haza szerető családod körébe. Itt aztán alkalmad nyílhat elgondolkozni azon, mi jogosít fel arra, hogy kihasználd a szegénység, az éhínség, a kilátástalanság, a megaláztatás, a háború, az állandó életveszély elől menekülők nyomorúságát. Ha rájössz, hogy semmi, talán még nem csúsztál le a lejtő aljáig. Lehet, hogy próbálsz mentséget találni, és tettedet azzal magyarázni, hogy csak családod jóléte hajtott. Ez még nem tesz jogosultá arra, hogy a földönfutóvá vált családok baját tetézd, és forgasd ki őket mindenükből, amijük maradt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyre gyakrabban úgy érzem, a legrosszabb, ami a Földdel történhetett, hogy megjelent rajta az ember. Mert sokféle aljasságra csupán ez a két lábon járó, magát gondolkodónak nevező faj(zat) képes.