Ember a helyén

Az oktatásügyi minisztériumban működő euróalagúttal kapcsolatban az a legbájosabb, hogy az egészre tulajdonképpen véletlenül derült fény, miután a rektorok elpanaszolták, hogy az egyetemeknek nem jutott pénz a kutatásra szánt keretből. S az avatatlan szemlélődőben így elkezd motoszkálni a gyanú, hogy ez talán nem is egy elszigetelt eset, talán a többi pénzosztó intézményben is így működnek a dolgok… 

Ez persze nem menti fel a felelősség alól Peter Plavčant, akinek már réges-rég nem lenne keresnivalója a bársonyszékben, sőt, sosem kellett volna beleülnie (az állami Diákhitel Alap élén produkált botrányai miatt). Ehhez hozzájárul még a szakértelem és az önálló gondolkodás képességének totális hiánya, mely tulajdonságok első ránézésre nyilvánvalóvá válnak a karrierhivatalnok Plavčanról, s mely tulajdonságok valószínűleg döntőnek bizonyultak az SNS szemében a miniszter személyének kiválasztásakor. Mert pont ilyen emberkellett erre a posztra: saját vélemény és elvek nélküli, aki szó nélkül teljesíti a fentről jövő utasításokat, ugyanakkor a terep ismerete révén tudja, hogyan kell evickélni a zavaros vizeken. 

Nem csoda tehát, hogy az SNS ragaszkodik a miniszteréhez. Kérdés ugyanakkor, hogy Plavčan menesztése mennyire oldaná meg a problémát. Erős a gyanú, hogy semennyire, hiszen minden bizonnyal nem a kiötlője volt az üzletnek, totális tétlenségével csupán lehetővé tette azt. Ha rendszerszintű megoldást akarnánk a problémára, akkor el kellene venni a minisztériumot az SNS-től (emlékezzünk, Robert Fico már csinált ilyet a Smer–SNS–HZDSkormány idején). 

MA ELDŐLHET PLAVČAN SORSA

A mai helyzet azonban két szempontból is más: 1. a Smer ma nem olyan erős, hogy egy koalíciós konfliktussal kockára tegye a kormányzást; 2. a Smernek ennél sokkal több vaj van a fején a Bašternák-ügy miatt. Ha tehát most leállna holmi etikai elveket számon kérni koalíciós társán, könnyen megeshetne, hogy az visszakérdezne. A helyzet annyival kínosabb a Smernek, hogy itt EU-s pénzekről van szó, a háttérből tehát bizonyára Brüsszel is figyeli a fejleményeket. Robert Fico pedig az utóbbi hetekben megpróbálja a legszebb arcát mutatni az EU-nak, abban a reményben, hogy ezzel besegíti Szlovákiát az integrációs elitnek számító magországok közé. Ha kiderülne, hogy országunkban nagyban nyúlják le az uniós forrásokat, az nyilván nem segítene ebben az igyekezetben.