Elveszett illúziók

Éppen a terjengős Balzactól kölcsönzött cím fejezi ki a legtömörebben azt a hangulatváltást, amely az idén csatlakozó országok és az EU viszonyában 2003-ban végbement. Hol van már a nyolcvankilences fordulat utáni első évek idealizmusa, lelkesedése? A Nyugat hamarább kigyógyult e gyermekbetegségekből, mint mi. Az unió 2004-es költségvetése durván két százalékkal lesz nagyobb, mint a 2003-as, ami azt jelenti, hogy az EU történetének legnagyobb bővítése nem okoz majd anyagi gondokat a tizenöt régi tagországnak. Hogy kissé több nagyvonalúságot, együttérzést vártunk? A legutóbbi, az alkotmányozó csúcs kudarcából leszűrhető tapasztalat pedig az, hogy bizony egy ideig még amolyan szegény rokonok leszünk, nem körülugrált vendégek. Az ilyen rokonnak pedig minden nagyobb karéj kenyérért keményen meg kell dolgoznia. Mindez nem szemrehányás, hanem tény. Úgy is kell hozzá viszonyulni, hiszen más alternatíva, más jövő nincs.

Nemcsak a szlovák külpolitikára jellemző az illúzióvesztés, hanem az egész nemzetközi helyzetre. Alapvetően nagyon rossz évtől búcsúzott a világ, s bár ilyenkor illendő lenne némi optimizmus, a legtöbb, ami reálisan elvárható, hogy 2004 ne legyen rosszabb. Mindannak, ami tavaly történt, a legnagyobb negatívuma Európa és Amerika szembefordulása. Kár szépíteni a dolgot: függetlenül attól, hogy mely ország milyen hivatalos külpolitikát folytat, az európai közvélemény, az európai utca indokolatlanul és veszélyesen Amerika-ellenessé vált. Globális lett a terrorfenyegetettség is. Tagadhatatlanul éleződtek a nyugati civilizáció és az iszlám világ közötti, a zsidók és a muzulmánok közötti ellentétek, és bár a hivatalos Európa inaszakadtáig bizonygatja ennek az ellenkezőjét, az európai antiszemitizmus erősödésével is szembe kell nézni. A Szaddám-rezsim bukása és a diktátor elfogása a pozitívumok közé tartozik, a mérleg másik serpenyőjében viszont ott van az az óriási bizonytalanság, ami Irakot, s ebből adódóan az egész térséget jellemzi. Ehhez hozzá kell adni az általános közel-keleti helyzet romlását; az izraeli–palesztin rendezést elősegíteni hivatott nemzetközi útiterv is csak haszontalan papírfecni maradt. Ez a puding nem állta ki a próbát, hiszen senki sem akarja megenni.

Miért nem várható pozitív fordulat az idén? Az egyetlen, ahol Európa és Amerika érdekei találkoznak, a terrorizmus elleni harc, minden más területen – a gazdaságtól a biztonságpolitikáig – különháborúkat vívnak. Európa stabil válsággóca a Balkán. A Milosevics bukása után kedvezően indult folyamatokat a szerbiai választási eredmények igencsak megkérdőjelezik. Amerikában az elnökválasztás évét külpolitikai szempontból a béna kacsa évének szokták nevezni. A Fehéz Ház olyan világpolitikai játszmákat kezdett, hogy ezt most az USA nem engedheti meg magának. Ennek ellenére le lehet fogadni: sok washingtoni döntésre rányomja majd bélyegét a kampány. Amit eddig soroltunk, mind komoly bizonytalansági tényező, s akkor még a világ egyéb részeiről nem is beszéltünk. A nemzetközi politika főszereplőit tekintve egyetlen kiszámítható pont van: Oroszország. Az elnöki párt kétharmados többséghez jutott a parlamentben, s Putyint márciusban akkor is holtbiztosan újraválasztották volna, ha valamirevaló ellenfelei az elmúlt napokban nem léptek volna vissza. Moszkvában tehát marad az ellenőrzött demokráciának elkeresztelt rendszer, számunkra talán érthetőbb, ha azt mondjuk, hogy a most még csak puha putyini diktatúra. Cudar világ az, ahol Oroszország lehet az egyetlen stabil pont.