Ismét van magyar érintettsége a szlovákiai elnökválasztásnak, hiszen Forró Krisztián révén sorozatban a harmadik választáson lesz kisebbségi induló. Míg az előző két alkalommal látszott, hogy mi az adott jelölt célja a lépéssel, most sokkal homályosabbnak tűnik, miféle stratégiába illik bele az indulás.
Elnöki ügy
Külső szemlélőként adódhat a kérdés, hogy mi értelme van egy magyar jelöltnek elindulni egy olyan megmérettetésen, amit matematikailag sem nyerhet meg? A gyakorlatban vannak logikus érvek az indulás mellett. A szlovákiai magyar közösség a társadalom része, és ha Forró nem lenne jelen a vitákon, valószínűleg egyáltalán nem is kerülne szóba az a puszta tény, hogy a lakosság tizede egy párhuzamos világban él, nem az államnyelvet használja, és nem is a szlovák kultúrát tekinti etalonnak. A két legerősebb jelölt, Pellegrini és Korčok borítékolhatóan nem szólal meg a téma kapcsán magától (hacsak Orbán Viktorra nem kérdeznek rá a vitákban), felkészülhetünk az érdemi tartalmat nélkülöző, „minden állampolgárt szeretnék képviselni” típusú kijelentésekre.
A magyar jelölt indulása azonban önmagában nem csak egy szimbolikus döntés, a politikában pedig minden, elsőre elvi lépés mögött van gyakorlati megfontolás. Még az előző két elnökválasztás magyar indulóját is gyakorlati érdekek vezérelték. Bárdos Gyula indulása 2014-ben fontos fejlemény volt közösségi szempontból, de legalább annyira praktikusnak bizonyult pártja, az MKP számára is. Az üzenetei kiüresedésével küzdő magyar párt így különböztethette meg magát látványosan a Hídtól, amelyik beállt a közös szlovák ellenzéki jelölt, Pavol Hrušovský mögé – aki aztán minden szempontból nagyot bukott a választáson.
Öt évvel később a „magyar jelölt” kérdése szintén aktuálpolitikai jelentőséggel bírt. Az idő múlásával egyre kevesebben emlékeznek rá, de ketten is bejelentették az indulást: az MKP részéről Menyhárt József gyűjtött össze kellő számú aláírást, de egy vitát követően önhatalmúlag visszalépett Robert Mistrík javára (aki aztán maga is visszalépett). Máig nem tisztázott, hogy a szlovák közönség előtt való szerepléstől való ódzkodás vagy a magyar–magyar különverseny kedvezőtlen állása állt-e a lépés hátterében. Menyhárt húzásából viszont riválisa, Bugár Béla sem profitált. A Híd elnöke erődemonstrációnak szánta az indulását, hogy a személyes népszerűségére alapozva megmutassa a párt erejét a Kuciak-gyilkosságot követő zavaros időszakban, helyette a várakozásokat mélyen alulmúlva szerepelt.
Jelenleg nem világos, hogy Forró pontosan mit akar bizonyítani az indulással. A Magyar Szövetség elnöke az őszi választáson erős felhatalmazást kapott a párt vezetésére, mikor a kapott karikák számában megelőzte minden riválisát, beleértve Gyimesi Györgyöt. Egy, a számok alapján gyengének tűnő, a Szövetség népszerűségét alulmúló szerepléssel csak ronthat a renoméján, és olyanok is megkérdőjelezhetik a rátermettségét, akiknek ez ősszel eszébe sem jutott volna. Az is elképzelhető, hogy tényleg van egy hangsúlyos magyar üzenet, amit a szlovák társadalomnak vagy a második forduló előtt Pellegrininek és Korčoknak is meg kell hallania, csak akkor érdemes lenne meghallani, micsoda. A Fico-kormány nemzetiségpolitikája messze van a kívánatostól, és érdemes lehet konfrontálódni a képviselőivel, ahogy Korčokkal is. Erre azonban mindeddig nem mutatkozott nagy hajlandóság a Magyar Szövetség részéről – de meglátjuk, mi történik azokban a vitaműsorokban.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.