Elhomályosultak a különbségek

A republikánusoknak hajszálvékony többsége van az amerikai alsóházban. A képviselőik közül egytucatnyian tartoznak a trumpista kemény maghoz. Ők minden kompromisszumot, megegyezést elleneznek, de annyira, hogy az még általában párton belül is egyes körökben kiveri a biztosítékot. Ha ez a MAGA-csoport nem támogat valamit, nincs meg a republikánusok többsége. Ők buktatták meg a saját házelnöküket, Kevin McCarthyt múlt évben, ahogy eleve megválasztását is történelmi szégyen során csak 15 szavazási kör után hagyták.

Mostanra a republikánus közép elkezdett a demokratákkal együtt szavazni: inkább egy gyorsított eljárást használnak, amely során ugyan nincs vita, és ráadásul kétharmad szükséges a döntéshez, de legalább van végeredmény. Közösen szavaznak a demokraták és a mérsékelt republikánusok, inkább 2/3-dal, mint egy radikálisokat magába foglaló 51%-kal.

Ez a mintázat mutatkozott a francia elnökválasztás során számtalan alkalommal Le Pennel szemben, amikor orrukat befogva, de leadták a szavazatokat minden egyéb oldalról Macronra. Kérdés, hogy ez lesz-e az általános reakció, amikor furcsa, alkalmanként külföldről befolyásolt, szélsőséges jelöltek kerülnek egy második fordulóba Európa-szerte? Sok helyen nincs kétfordulós rendszer, tehát eleve nem lesz erre lehetőség. Mégis, a politikai középnek el kell kezdeni kidolgozni a túlélési módszerét a következő évekre. Nem jött be az, hogy felveszik a szélsőséges szólamokat, mert csak legitimizálták és lényegében népszerűsítették azokat.

Nem jött be az, hogy átvesznek elemeket a választási ígéreteikből, vagy hogy populistára hajazó ígéreteket tesznek: ezek vagy nem lettek sikeresek, vagy be sem tudták tartani őket. Közben a szélekről minden hibát és problémát a középső pártokra égetnek rá.

A politikai balközép és jobbközép közt elhomályosodtak rég a különbségek. Lehet, hogy Macron-szerű új közepek eszik meg ezt a középső teret, vagy a szélek harapnak bele. A politikai forradalmárok és elit felelőssége, hogy létrehozzák azokat a formációkat, amelyek újra középre tudják csábítani a választókat. Döbbenetes arányokban szól protestről az elmúlt évtizedek legtöbb szavazása: Trumpról – friss felmérések szerint – sok szavazója tudja, hogy szerintük sem kívánatos dolgokra készül (!), de a „washingtoni elittel” szemben még mindig ezt preferálják.

Szélről is lehet moderálttá válni – mint Meloni példája mutatja, – és középről is ki lehet sodródni, ahogy a magyar vagy szlovák kormány ezt az utat járja be. Reméljük, hogy lesz olyan erő, aki a támadássorozatok közepette is hiteles tud majd maradni a moderált igényű szavazók szemében.