Elborzasztó kísérlet

De a tudománytörténetnek is vannak tragédiái. Az egyik hetvenöt éve, 1939-ben játszódott le. A kísérletet, amelyet azóta szörnykísérletnek neveznek, Wendell Johnson, az amerikai Iowai Egyetem pszichológus-logopédusa ötlötte ki, és egyik tanítványával, Mary Tudorral, valamint a segítő személyekkel közösen valósította meg. Azt akarták bebizonyítani, hogy a dadogás nem veleszületett, hanem szerzett beszédhiba, amely önbizalomhiány esetén alakul ki. Az önbizalom elvesztését pedig a nem megfelelő szülői bánásmód okozza. A kísérletet a helyi árvaházban végezték. Kiválasztottak huszonkét kisgyereket, közöttük tíz olyat, aki dadogott. Ezután két csoportra osztották őket, mindkét csoportban volt öt beszédhibás. Az egyik csoport foglalkozásait türelmes, kedves tanítók vezették. Nem fukarkodtak a dicsérettel, egyfolytában buzdították, lelkesítették a gyerekeket. A másik csoporttal foglalkozók folyamatosan megalázták, kinevették, ledorongolták a kicsiket. Mary Tudor például ilyeneket mondott a teljesen normálisan beszélő gyerekeknek: „A tanítók egyetértenek abban, hogy sok dologban hasonlítotok azokra a gyerekekre, akik dadogni kezdenek. Használjátok az akaraterőtöket. Ne beszéljetek, amíg nem vagytok benne biztosak, hogy a szavakat és mondatokat helyesen mondjátok. Látjátok ezt a gyereket, hogy dadog? Nála is úgy kezdődött, mint most nálatok”... Mary Tudor már a második foglalkozás után feljegyezte, hogy az egyik ötéves kislánynak szinte emberfeletti erőfeszítésébe kerül, hogy ki tudja nyögni a szavakat, holott egy hónappal azelőtt még teljesen normálisan beszélt. Egy kilencéves, korábban szintén problémamentes kislány pedig megszűnt kommunikálni. A foglalkozás alatt többnyire eltakarta a szemét vagy a száját, állapította meg Tudor. A kísérlet fél évig tartott! A megfélemlített gyerekek önbizalma súlyosan sérült, életre szóló károsodásokat szenvedtek. Bár a kísérletnek védelmezői is voltak, akik azt állították, a kutatók nem vétettek a tudomány erkölcsi szabályai ellen, mert nem biztos, hogy a gyerekek a kísérlet következtében károsultak, a többségi vélemény szerint igenis embertelen, negatív következményekkel járó kísérlet volt. Nem véletlen, hogy halála előtt Mary Tudor bocsánatot kért az árváktól, s 2001-ben ugyanezt tette az egyetem is. 2007-ben Iowa állam 925 ezer dolláros kártérítést fizetett a még élő kísérleti alanyoknak. Hogy Wendell Johnson bocsánatot kért-e, azt sehol nem említik.