Éjfélt ütött az óra

A július 2-án éjfélig leadott listákhoz a Tt. 180/2014. a választójog gyakorlásának feltételeiről, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény értelmében társítani kell 17 000 euró kauciót is. Igaz, hogy ezt a párt a választás után 1 hónappal visszakapja, de csak abban az esetben, ha eléri az össz-szavazatok 2%-át. Te jó ég! A június végi felmérések alapján a magyar pártok közül csak a Szövetség (3,9%) kapná vissza, de kamatostul, ami a választók számára sovány vigasz. A kisebbségek képviseletéért harcba szálló másik két párt még komolyabban kockáztat, hiszen a felmérések alapján az államkasszában hagyja a pénzét. Az utóbbi évek kimutatásai szerint nem ők lesznek az egyedüliek, akik gyarapítják az államkasszát.

Ray Kroc üzletember, az ismert McDonald's franchise megalapítója azt mondta: ,,Ha hajlandó vagy kockáztatni (...), lesz, hogy nem jön be a húzás, de ha rájössz, hogy mi volt a fiaskó oka, akkor már nem volt hiábavaló próbálkozás.” Nagyon nem kellene ezt a gondolatot elemezni a választás után, ugye ezzel egyetértünk.

De térjünk vissza az éjféli zárórához! Mint a fociban, lassan úgy figyeljük, ki merre tart a politikában: ki melyik pártba igazol, és kiket hívnak vissza a régi ismerős arcokból, hogy segítsék a csapatot.

A magyar térfélen és jobbára a magyar embereket figyeltem, hogy ki merre veszi útját. Komoly mozgás volt. Akarva-akaratlanul eszembe jutott 2020. augusztus 20., Komárom, a Tiszti Pavilon és annak homlokzatán ott virító, Ferenc József egyik uralkodói jelmondata: „Unitis viribus”, azaz „Egységben az erő”. Az erő gyorsan elszállt. Olvassuk el és érezzük át Szerbia nemzeti mottóját, amely így szól: ,,Samo Sloga Srbina Spasava”, azaz „Csak az egység óvja meg a szerbet” és mindenki mást is. A politikusok mozgása az én meglátásom szerint nem sok jót sejtet. Megeshet, hogy lesznek magyar ajkú képviselők a parlamentben, de biztosan nem egy csapatot fognak erősíteni. Az lenne a legjobb, persze, ha volna egy magyar csapat is, és mellette még pár magyar ajkú képviselő.

Gyimesi jött, de ő még nem párttag, Ravasz ment, ő pedig már nem párttag. Mondhatnánk, hogy fi fti-fi fti, a dolog elintézve. Sajnos én nem így látom, mert szerintem mindenkire szükség van. Szívem szerint valamelyik magyar képviseletet sugalló pártba leigazoltam volna Grendel Gábort a maga 130 ezer szavazatával, és a más pártokhoz igazoló magyarokat is, mert van belőlük elég sok. Ők azok, akik nem hozzák, hanem viszik a szavazatokat.

Nem volna talán gond a karikázással sem, ha lehetne egyszerre a Forró– Solymos–Simon–Ravasz négyest csak így találomra karikázni. De hogy félreértés ne essék: Forró Krisztiánra gondolok, mert más párt listáján is szerepel Forró vezetéknév. Sajnos, ez a fajta karikázás az országos parlamenti választásnál nem működik. Ugyanazon a pártlistán lehet négyet karikázni, összevissza nem.

Gondolom, ezt tudták akkor is, amikor a „húzd meg, ereszd meg”-et játszották a pártok. Tudták, hogy a választási törvény nem engedi, hogy négy pártlistáról négy havert karikázzunk. Egyet lehet, de a többivel mi lesz? Majd mindegyiknek azt mondjuk, hogy téged karikáztalak, hiszen a választás titkos, és az érintett vagy elhiszi, vagy nem.

Ebben a választási hajrában is bizonyára lesznek vesztesek is, de vesztesek csak azok lehetnek, akik nem veszik észre, hogy elestek, és nem tudják, hogy fel lehet kelni. Ne feledjük a keresztút egyik fontos üzenetét: Jézus háromszor esett el a kereszt terhe alatt. Mindig felkelt. Nekünk is, ha úgy adódik, képesnek kell lennünk felállni, újratervezni, de ezúttal csakis ténylegesen egyesült erővel, mert csak az egység óvja meg a magyart, a szlovákot, a szerbet és mindenkit a világon egyaránt.