Egzotikus tananyag

Magyar szakos finn fiatalok, jövendő hungaristák, magyartanárok, műfordítók ülnek a Franzénia (a Helsinki Egyetem finnugor tanszékének épülete) egyik termében. A magyar–finn fordítószeminárium mai anyaga kivált egzotikus – egy Grendel Lajossal készült interjú, telezsúfolva messzemenően ismeretlen és érthetetlen fogalmakkal: felvidéki irodalom, trianoni trauma, Beneš-dekrétumok, reformkommunista, bársonyos forradalom, a mečiari diszkrimináció időszaka stb. S itt vannak ezek a különös irodalmifolyóirat-nevek is. Van, akit az izgat, hogy tényleg szőrös-e a Szőrös Kő (vagyis finnül Karvainen Kivi), mások csodálkozva veszik tudomásul, hogy a szemle nem azonos a zsemlével, mint ahogy azt első olvasásra merészen gondolták egy vélhetőleg radikálisan avantgárdos lelkületű folyóiratot gyanítva az Irodalmi Szemle megnevezése mögött. Én pedig – mint „beavatott”, résztvevő és honosodó idegen – eloszlatva a kétségeket s elmesélve néhány anekdotát megkönnyebbülten állapítom meg, hogy ebből a távlatból a Grendel Lajos által sokszor emlegetett és oly nagy pontossággal és érzékenységgel vizsgált peremhelyzetünk valóban nem betokosodásnak és provincionalizmusnak, vagyis nem hátránynak, hanem javunkra fordítható egzotikumnak látszik. Valóságos létesztétika bomlik ki a finn diákok előtt, intenzív kulturális lüktetés, beágyazódva egy áttekinthetetlenül kusza, több olvasatot és értelmezési horizontot megnyitó történetiségbe. Ami számunkra hétköznapi megszokás, sokszor már-már az unalomig ismételt közhelyhalmaz és fogalomkomplexum, s amit esetleg a bezártság depresszív jegyeinek is vélhetünk mindennemű nyitni próbálkozásunkat és ebbéli sikereinket beleszámítva is, az másoknak izgalmas kavalkád, szellemi kaland, egzotikus karnevál.