Egységes adó mint lakmuszpapír

Ami viszont komolyabb elemzést igényelne, az az egységes európai adózás ötlete. Igaz, ez az Európai Unió további föderalizálását jelentené, de az önmagában nem baj. Az uniónak ugyanis két – mondhatnánk – véglet között kell döntenie: vagy széthullik nemzetállamokra és csak amolyan vámunió marad a turisták és diákok, valamint a tőke szabad mozgásával, vagy szorosabbra zár, mert a 21. század kihívásaira külön-külön nem lesz képes válaszokat adni. Az iszlám világ és a kínaiak terjeszkedése a világon (és itt jegyeznénk meg: nem rasszista vagy fundamentalista alapállásból írjuk ezt, mert az távol áll tőlünk, csak, ugye a józan ész és a tendenciák...) olyan kérdéseket vet fel, amelyekre 5-10 vagy 50-80 milliós országok egyedül reagálni nem képesek.

Az egységes adó politikailag a föderáció irányába mutatna, de megszüntetne valamit, amit a szlovák és magyar emberek nagyon jól ismernek. Térségünk majd másfél évtizedig tartó versenyképességének egyik oka az olcsó munkaerő volt. Aztán az adókedvezmények. Meg a kisebb adók. Mit érez ebből a szlovák vagy a magyar polgár? Annyit, hogy a rosszabb utakon ugyanolyan autók járnak, mint Németországban, csak romosabb kórházak mellett, hogy áraink a bevásárlóközpontokban összehasonlíthatók a nyugatiakkal, csak amikor a bérszalagra nézünk.... Szép, szép dolog, hogy Szlovákia ún. közkiadásai a legkisebbek közé tartoznak az unióban, de mit érez ebből az állampolgár?

Az egységes adósávok rendszere kegyetlenül rámutatna Európa regionális különbségeire, jobban, mint a mostani helyzet. A szolidaritás, amely ma a jobbára erre szakosodó, pályázatíró iparágnak kedvez, esetleg valóban ott jelenik meg, ahol arra szükség van, ahol egy szövetségen belüli szolidaritás jegyében mindenféle szélhámos pályázati meggazdagodás helyett közvetlenül érkezhetnek szociális vagy infrastrukturális beruházások.

Van az egységes adózásnak egy komoly hátulütője is. Ha az rossz lesz, ha Mečiar-féle figurák lesznek a megmondóemberek Brüsszelben (és vajon mi akadálya, hogy azok legyenek), akkor regionális vagy tagállami szinten nem lesz korrekciós lehetőség. Nagy baj lenne, de akkor végérvényesen kiderülne, hogy „új idők új hajnalán” Európa teljesen elveszítette világpiaci és világpolitikai pozícióit. Lehet, de ha a mai Európa totojázása marad meg, akkor biztosan elveszíti. Életszínvonalával együtt.