Egy tál drazsé

A hollandok az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés ratifikálását utasították el egy nem kötelező érvényű szavazáson. A népszavazás természetesen nem a szerződésről, hanem az Európai Unióról szólt, az euroszkeptikusok csak az erejüket akarták kipróbálni.

Ezt követte a brexit, ami viszont már tényleg kisebb földrengést idézett elő az Európai Unióban. A magyar népszavazás ugyan kicsit kilóg a sorból, mivel érvénytelen lett – a részvétel messze elmaradt a szükséges 50 százaléktól –, de az Orbán-kormány által hirdetett menekültellenes politikát az érvényesen voksolók 98 százaléka támogatta. A demagógia és a populizmus legutóbbi sikere az amerikai elnökválasztás, Donald Trump múlt heti győzelme. Mind a négy választásra jellemző, hogy az az oldal nyert, amelyik jobban tudott hatni az emberi érzelmekre és előítéletekre. A brexit során a kelet-európai munkavállaló vált mumussá, a magyar népszavazáson a közel-keleti menekült, Trumpnál pedig mindenki, aki szerinte akárcsak egy kis veszélyt jelenthet az amerikai fehér középosztályra. A választások győztesei meg sem próbáltak logikusan érvelni állításaik igaza mellett, mivel akkor nagyon gyorsan kiderült volna, hogy hazudnak vagy legalábbis nem mondják el a teljes igazságot. A problémákat és azok általuk jónak vélt megoldásait a lehető legegyszerűbben próbálták „megetetni” a választókkal, és az eredmények alapján úgy látszik, sokan „meg is ették”, amit eléjük tettek.

Orbán Viktor a napokban, a The Daily Telegraph konzervatív brit napilapban megjelent interjújában úgy magyarázta Trump győzelmét, hogy a realitás áttört az ideológián. „Filozófiai-ideológiai szinten úgy érezzük, hogy mi itt a nyugati világban »liberális nem-demokratikus« rendszerben élünk, és ennek vége” – mondta.

Ha azonban teljesen megszabadulunk az ideológiától, akkor nem marad más, csak a demagógia. Ezt nem szabad összetéveszteni a választók vagy a lakosság problémáira való odafigyeléssel, a problémák megoldásának keresésével. A demagóg politikus ugyan felméri a választók problémáit, de mindig a legjobban hangzó, a választóknak leginkább tetsző, de sokszor megvalósíthatatlan megoldást javasolja. A trumpi, de általában a demagóg gondolkodásra jó példa ifjabb Donald Trump egyik twitter-bejegyzése, amiben a szíriai menekültek befogadása ellen kampányolt, apja érdekében. A képen egy tál drazsé látható, a mellette lévő felirat a következő: „Van egy tál drazsé, és én azt mondom, hogy csak három szem mérgező közülük. Venne belőle?” Trump ezzel arra céloz, hogy a szíriai menekültek között terroristák is megbújhatnak. Persze mindenki kidobná az egész tálat. Ezt tenné Trump a mexikóiakkal és a szíriaiakkal, de ugyanezt teszi Orbán és valójában Fico is a szíriai és más közel-keleti menekültekkel.

Egy tál drazsét – ha úgy gondoljuk, hogy néhány mérgezett is van közte – bárki nyugodtan kidob a szemétbe. Aki ugyanezt emberekkel akarja megtenni, az azonban már jóval rosszabb, mint felelőtlen politikus.