Egy marék sár az élet

Szitál a köd, olyan nyúlós a sár, hogy megfogja az ember cipőjét. Halottak napja alig múlt, az erdő díszruhája már a földön. Meztelen fákat ölelget és ropogtat a nyirkos esőt szembe vágó szél. A falu mögött, a dombok tövében pöfögés. Türelmes, szabályos zakatolás. Néha meg-megmordul a traktor motorja, olyankor a mocsarasabb részbe ér. Vetnek. Vagyis Józsi bá’ vet. Egyedül. Komótosan, nyugodtan, tempósan hajtja a gépet. Fújhat a szél, eshet az eső, kisbaltás cigánygyerekek hullhatnak az égből, akkor sem zavarja. A magnak a helyén kell lennie. Gázolajra már kölcsön kellett kérnie. Még mindig nem kapta meg a bikákért a járandóságát. A bikatartással felhagy inkább. Mióta ez a csuda kórság bejött, azóta csak az állatorvosnak kifizetett több ezret. A tehenet még nem adja el. Az a kis tej mindig elfogy. Még a tizedik szomszédból is átjönnek érte. Disznót se nagyon érdemes tartani, alig fizetnek 30 koronánál többet most élősúlyért. Csak ha magának tart az ember hármat-négyet. Ha ez a pár hektár földje nem volna, tán már rég abbahagyta volna az egészet. De ha már egyszer van, akkor muszáj. „Meg kell a földet becsülni. Eddig még akárhogyan is volt, mindig az tartott el minket. Akárhogyan is lesz, csak eltart ezután is. Idő a gazda, ember vet, Isten hagyja aratni” – mondja, aztán megigazítja a barettjét, beleszív a maga sodorta, maga nevelte dohányba és füstölög. Eszébe jut a negyven évvel ezelőtti énje, nevetve meséli, hogy két zsákkal a vállán ment végig a falun, fogadásból. Most is megemeli még a vetőmagos zsákot, gond nélkül. Kell is, hogy bírjon, mert kevés a segítség. A gyerekek messze, az unokák még kicsik az ilyen munkára, meg aztán nem mindenki szereti a sarat. A magnak pedig a földben a helye. Tanulni kéne. Tanulni ezektől az öregektől, hogy miképp és miért is kell csinálni. Morzsolgatom a földet a kezemben, sár ez, sár csak. Hideg, nyúlós, tapadós sár. Varjak károgják tele az eget, a ködszitálást elvitte a szél. Egy zsebkendőnyi kék ég villan ki, azon egy sugár tör át és kíséri az öreget végig, le a mocsarason át, egészen a sínekig. Vetés ideje van. Egy marék sár az élet.