Egy láthatatlan ellenségünk nyerésre áll

Sem az olyan családok életére gyakorolt hatásával, ahol például Alzheimer-kóros beteg van, sem a nemzetgazdasági következményekkel. Hogy az ilyen betegségek mennyibe is kerülnek a társadalomnak. De nem is a számla a lényeg! A kérdés az, hogy mennyit teszünk a megelőzésért és a gyógyszerkutatásért. Márpedig e kettőben nincs kellő haladás a fejlett világban.

A demencia egyik leggyakoribb formája a négy stádiumból álló Alzheimer-betegség, amely már sokkal korábban és könnyebben diagnosztizálható, mint akár csak egy évtizede. Megfejtették ugyanis, hogy melyik gén jelenléte növeli nagyban a betegség kialakulásának esélyét.

A betegség kezelése 2008-ban körülbelül 160 milliárd euróba került az európai uniós országokban: nemcsak a közvetlen egészségügyi ellátás költségeiről van szó, hanem a beteg hozzátartozói által nyújtott otthoni ápolásról, az ehhez kapcsolódó kiadásokról, a kieső munkaerőpiaci jelenlétről, a közvetett költségekről. Hatalmas összeg, és azóta még jócskán növekedett. Becslések szerint ugyanis a növekvő élettartam miatt húszévente megduplázódhat a demenciával kezelt idősek száma. 2015-ben már meghaladta a tízmillió főt az EU-ban az ilyen betegek száma, és 2050-re a legóvatosabb becslések szerint is 18 milliónál fog járni.

Míg más betegségekben szenvedők szellemi képességeik birtokában lehetnek és testük egyéb funkciói állnak le, addig a demenseknél éppen fordítva zajlik a folyamat. Például az AIDS-es betegek vagy más betegcsoportok ki tudtak állni a jogaikért, a kutatások támogatásáért, a demensek esetében ezt legfeljebb a családtagok tehetik meg. Persze nem is nekik kellene lépniük.

Az EU-ban tíz év múlva már 250 milliárd euróba fog kerülni évente az Alzheimer-kórosok ellátása. Az amerikai kiadásokat egyes szakértők már most ennek kétszeresére becsülik. E betegség a szakértők szerint egyszerűen „megeszi” a társadalmainkat: az ápolók és ápoltak közötti elképesztően nehéz pszichológiai viszonyt, a leépülés lassúságát, a szükséges szakképzett ápolók hiányát mind-mind figyelembe kell venni.

Az időskorról, az élet végéről alkotott elképzeléseinket átírhatja a demencia tömeges terjedése, mert javarészt arról van szó, hogy már olyan sokáig élünk, hogy a betegségnek van ideje kialakulni.

A legfőbb gond, hogy a nagy gyógyszercégek húsz éve tartó folyamatos kudarcsorozat után nem mernek újabb Alzheimer-kutatásokba kezdeni. Piaci alapon egyszerűen nem éri meg. Közpénz pedig csak nyomokban van. Holott kifizetjük a szükséges kutatási költségek többszörösét néhány év alatt, közvetett társadalmi költségként. Tipikus kormányzati feladat, tökéletes uniós szintű közös kihívás ez.

Ideje, hogy a következő uniós költségvetésben, vagy egy európai intézet keretében komoly forrásokat szánjanak a tagállamok ezekre a kutatásokra. Mindannyiunk érdekében.