Egy jobboldali vízió nyomában

 

A Smer szerencséje, hogy ellenfelei egy sokszínű salátát képeznek, melynek majdnem minden eleme hasonló mértékben járul hozzá annak kaotikus ízéhez. Elviekben a legnagyobb stabilitást még a Népi Platform három pártja jelentené (KDH, SDKÚ, Híd), de egyrészt itt is látszanak a belső problémák, másrészt pedig kifelé sem igazán működik jól az egyeztetés közöttük. Az elképzelés szerint ennek a tömörülésnek kellene a Fico elleni önszerveződés magjává válnia, azonban mindazon kisebb erők, amelyek köré gravitálhatnának, egyben terhet is jelentenek a platform pártjainak. Miközben ugyanis a triónak még viszonylag nagy reményei vannak arra, hogy legalább az alapvető kérdésekben egységes álláspontokra jusson, ez sem a libertárius SaS, a populista OĽaNO, a személyközpontú Lipšic-párt és a szlovák pártoknál kevés hitellel rendelkező MKP esetében nem lenne egyszerű. A jobbközép pártokra kettős feladat vár, hogy ismét reális alternatívát jelentsenek a Smerrel szemben. Egyrészt a platform belső erejének megnövelése – nem utolsósorban a pártokon belüli viszonyok végleges tisztázása által, ami egy évvel a választások után sem történt meg –, másrészt pedig olyan eljárások megkeresése, amelyek segítségével a felsorolt külső pártok és mozgalmak úgy kapcsolhatók a projekthez, hogy azt nem teszik azonnal életképtelenné. Utólag látható, hogy pontosan ezen második lépés elmulasztása vezetett el a Radičová-kormány bukásához is, melynek (legalább) hat kisebb-nagyobb autonóm résztvevője az utolsó pillanatokig keményen harcolt az együttmaradásért, ám végül elbuktak.A választóknak átfogó víziót kell nyújtani – ezek a pártok ma ezt nem képesek biztosítani. Az evidens, hogy le szeretnék váltani Robert Ficót – de hogy aztán mi jön, kivel és főleg hogyan akarnak kormányozni, azt egyelőre nemhogy nem mondják, de valószínűleg nem is tudják. Érzésem szerint ezen az állapoton a megyei választások sem segítenek, ahol sokszínű mozaik alakul majd ki a lehető legkülönbözőbb koalíciós struktúrákból, beleértve a Smer–jobboldal modelleket is. Azt hiszem, a stratégiai útkeresés e jobboldali pártok legfontosabb feladata. Ehhez idő, energia és szándék kell – de ez olyan befektetés, amely bőven megtérül, még pontosabban elmulasztásáért nagy árat kell fizetni. Nem kell, hogy a jobboldal pártjai a Smerrel szemben formális tömörülést hozzanak létre, valójában még a platform sem szükségszerűség, csak egy lehetőség. Arra van szükség, hogy a jobboldal potenciális szavazói egy olyan víziót kapjanak, amelyben felismerik a lehetőséget, hogy az általuk választott pártok nemcsak leváltják a kormányt, hanem kormányozni is tudnak majd, ráadásul ellenfeleiknél jobban. Efféle víziója a jobboldalnak legalább 2010 óta nincs.