Egy iráni reformer, aki valójában nem is az

MTI-HÁTTÉR

Az iráni választásokon óriási meglepetésre már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint felét, s ezzel az ország új államfője lett Haszan Rohani, a mérsékeltek és a reformpártiak jelöltje. A konzervatívok megosztottsága miatt tudott nyerni (ebből a táborból három esélyes jelölt is indult, s egymástól vették el a szavazatokat). Rohani emellett megkapta a reformtábor vezéralakjának számító (az indulástól eltiltott) korábbi köztársasági elnök, Hasemi Rafszandzsáni támogatását.

A 64 éves Haszan Rohani mérsékelt politikus, de maga is vallási vezető (a hodzsatoliszlam rangot viseli), s mindig is heves védelmezője volt az iráni iszlám köztársaságot megalapító Khomeini ajatollahnak. Ráadásul viszonylag szoros szálak fűzik az iráni iszlám rendszer jelenlegi vezetőjéhez, Hamenei ajatollahhoz is, az ő képviselője a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó legfőbb ellenőrző testületben. Tehát úgy lett a reformtábor jelöltje, hogy ő maga nem számít igazi reformernek: az országot kormányzó papi réteg egyszerűen kizárta a legismertebb reformereket az indulók elől, s így az ellenzék szemében ő maradt a „legkisebb rossz.”

Rohani azért egyes kérdésekben kétségkívül mást képvisel, mint a jelenlegi kormányzat. Így például nagyon rugalmasságot szorgalmaz a Nyugattal az iráni atomprogramról folytatott tárgyalásokon, hogy ezzel véget vethessen az országot sújtó, s mind nagyobb gazdasági válságot okozó szankcióknak. Még azt sem zárta ki, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen az Egyesült Államokkal, miközben az iráni iszlám rendszer Washingtont az ország egyik legfőbb ellenségének mondja. Ugyanakkor a stratégiai kérdésekben (ilyen az atomprogram is) az államfőnek nincs sok jogköre: ezeket az ügyeket a legfőbb vezető, azaz Hamenei ajatollah dönti el.

Rohani már 1980 és 2000 között parlamenti képviselő volt, 2003-tól 2005-ig pedig a nukleáris kérdések főtárgyalójaként dolgozott. 2003-ban, Párizzsal, Londonnal és Berlinnel folytatott tárgyalásain elfogadta az iráni urándúsítás felfüggesztését. Ezzel Nyugaton megbecsülést és elismerést vívott ki magának, Iránban viszont a legkonzervatívabb körök azzal vádolták, hogy túlzottan a külföldi befolyás alá került.

Győzelmében nagy szerepet játszott az a súlyos gazdasági válság, amelybe Irán zuhant az elmúlt években, nem kis részben a szankciók miatt: egyre nő a munkanélküliség, az infláció meghaladja a 30 százalékot, s a helyi pénz, a riál elvesztette értéke 70 százalékát. Mindezért a lakosság nagy része a jelenlegi elnököt, az atomkérdésben harcias retorikájú, a gazdaságban pedig kudarcra kudarcot halmozó Mahmúd Ahmadinezsádot okolja.