Egy intézmény lejáratása

Szlovákiában az euroszkeptikusok akarják tudni, miként vélekedünk az új európai alkotmányról. Szeretnék megszavaztatni a népet valami olyasmiről, amiről halovány sejtései sincsenek, és valószínűleg nem is lesznek. Senkit nem szeretnék lebecsülni, de nagyon kíváncsi vagyok, hányan ülnek neki majd a több száz oldalas műnek, hogy némileg képben legyenek. Valószínűleg a szakbarbárokon és a jogászokon kívül lesznek vagy ezren, bár szerintem ez a szám is némi túlzás. Abban is biztos vagyok, hogy az újságírók és a politikusok nagy része sem tartja majd az alkotmányt az éjjeliszekrényén, a szép álmok végett. Arra meg a nyakamat teszem, hogy sem a poprádi vállalkozó, sem a csallóközi fóliázó, sem a tutajtasnádi kábelbűvölő egyetlen szót sem fog elolvasni a Valeri Giscard d’Estaign és csapata által összetákolt euro-alaptörvényből. Mert minek is tanulmányozná?! Jobb, ha az adótörvényeket bújja, vagy éppen a szociális ellátás kereteiről szólót. Tehát az alapképlet a következő: gőzöm nincs, de véleményem van róla, legalábbis kellene lennie. Ilyenkor jön képbe a politikus, meg a média, amely ugye közvetíti a kisember felé az információt. Mármint azt az információt, amit valahonnan beszerzett, már maga sem tudja, honnan, mert, ugye feljebb jeleztem, olvasni sem az egyik, sem a másik nem fogja az alkotmányt. És akkor jön a csúsztatások sora. Mindenki a saját szemszögéből próbálja majd megetetni a népet mindenfélével.

Abban az országban próbálják elérni a népszavazást az alkotmányról, ahol azt sem kérdezték meg a néptől, hogy milyen országban akar élni, föderálisban vagy önállóban. Sőt a saját alaptörvényünkről sem tartottunk népszavazást, azt is a politikusok fogadták el helyettünk. Végül is, képviseleti demokrácia van. Igaz, Svájcban is, de ott van hagyománya az ilyesminek. Ha egyesek hagyományt akarnak teremteni nálunk is, azt ne ezzel a kérdéssel kezdjék. Teljesen fölöslegesen járatódik le a népszavazás intézménye ilyenformán. Az emberek nagy része szerencsére van annyira józan, hogy amihez nem ért, abba ritkán akar beleszólni, ez embertípus kérdése. Az a tizenöt százalék, amely meg bele akar szólni, az nem fogja megváltani a világot. Kell nekünk megint egy ekkora égés?

A másik referendumot Magyarországon tartják rövidesen. Rólunk döntenek nélkülünk, hogy akarunk-e kettős, szlovák–magyar állampolgárok lenni. Ami napi politikára lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy újra a magyar politikai belharcok totemállatává teszik a határon túliakat. Félek, ez is nagy pofára esés lesz a kisebbségi magyarok számára. Mai elagyagiasodott világunkban gesztusokkal már senkit sem lehet lefizetni.