Egy futballfüggő naplójából (antiszocsi)

Szolgálati közlemény: az alábbi írás nyomokban rasszista és kirekesztő mondatokat is tartalmaz, egyes állítások mélyen sérthetik néhány olvasó önérzetét, a jégkorong és a síakrobatika nevű diszkósportok hívei például a saját érdekükben lapozzanak. Ez nem az ő rovatuk.  Tehát: egészen különleges perverzió kell ahhoz, hogy valaki a téli olimpiára gerjedjen, erre az átlátszó médiablöffre (Made in Russia). Amikor London után üzletet ajánlottam a Jóistennek, s az olimpiai aranyérmeket adtam volna egy hollandok elleni ikszért, néhány olvasó azonnal berágott rám. Pedig ma is habozás nélkül becserélném az olimpiai aranyainkat egy világverő magyar futballválogatottra. Nemcsak a londoni medálokat, hanem az összest, visszamenőleg. Gyurta, Janics, a vízipólósok, a szöuliak, Darnyi, Egérke, meg az egészen régiek, Hajós, Balczó, doktor Schmitt – mind be a közösbe! Na jó, ez nem reális, belátom. Hol is tartottunk? Ja, igen. Téli olimpia a Kremlben. Bizarr a helyszín? Miért, a szubtrópusi éghajlatú Szocsi nem az? Téli olimpia egy nyári üdülőhelyen! Mindent lehet, továriscsi, csak akarni kell. Szóval itt ez az agyonhájpolt, új médiaizé, hogy alpesi sí meg más ilyenek. Pedig gyönyörű hetünk volt: ManCity– Chelsea, Real–Atlético, Liverpool– Arsenal, Napoli–AC Milan. Micsoda meccsek! Valamikor ezek szünetében elkezdődött a téli olimpia. Vasárnap délután tűnt fel, hogy valami nincs rendben. Épp a Rapid Wien–Austria Wien derbit néztem az ORF1-en, amikor akció közben elvették a képet a Hanappiból, s átkapcsoltak egy behavazott tájra, ahol férfiak mozogtak sítalpakon, hihetetlen lassúsággal, egy percig, két percig, végtelenségnek tűnő akárhány percig, a végén pedig az ásítozó osztrák kommentátor monoton hangon bemondta, hogy ki nyert. Aztán visszakapcsoltak a stadionba. Döbbenten meredtem a képernyőre. Biatlon a bécsi futballderbi helyett? Na, ne! Hiszen ez egy hidegvérrel elkövetett, brutális merénylet a jóízlésű nézőkkel szemben!  Este aztán meggyőződhettem arról, hogy a közszolgálati tévék világszerte megbolondultak, fő műsoridőben szánkózást közvetítettek Krasznaja Poljanából, vagy egyszerűen csak Vlagyimir Putyin arcát mutatták, az igazságos, becsületes és segítőkész Putyinét, s ez az arc számunkra, magyarok számára is különösen kedves, újabban ugyanis (egy tíz évre titkosított üzleti ügyből kifolyólag) ismét az orosz nép nagy barátai lettünk, pontosabban mindig is azok voltunk, olvassuk el Orwelltől az 1984 et, abban is le van írva, hogy Óceánia nem Keletázsia, hanem Eurázsia ellen visel háborút, Óceánia mindig is Eurázsia ellen viselt háborút, tiszta sor. Már a nyári olimpia is zsákutca a sport történetében, a társadalmi evolúció tévedése, egy vadhajtás, de legalább van néhány versenyszáma, amely hasznosítható a futballban – ilyen például a labda nélküli, 100 méteres síkfutás. (Emlékszem egy egészen tehetséges sprinterre, Bolt volt a neve, néhány éve a pálya szélén pózolt a Manchester United egyik bajnoki meccse előtt, azóta nem hallottam róla, nyilván valamelyik alacsonyabb osztályú angol csapat szerződtette, mondjuk a Leyton Orient.) A téli olimpiát viszont senki sem gondolhatja komolyan. Olyasmi, mint a Disneyland, csak télies díszletekkel. A valódi sporthoz – amelyet a világ civilizáltabb részén élő kultúremberek futball néven ismernek – úgyszólván semmi köze nincs.  A Harcosok Klubjában van egy jelenet, amikor a barlang mélyéről előtipeg a pingvin, és női hangon kimondja a bűvös szót: Csússz! Majd hasra vágja magát, és kicsúszik a képből. (Balra el.)  Erről a curling nevű bohózat jut eszembe. Magyarul úgy hívják: jégteke. A mutatvány azzal kezdődik, hogy valaki térdre rogyva megcsúsztat egy korongot, és orrhangon üvölt hozzá (hadd hallja az a korong, hogy biztatják), miközben a csapattársai ott rohangálnak előtte, és izgatottan sikálják a jeget egy partvissal. Azért. Hogy. Jobban. Csússzon. A. Jég. Értik, ugye? Bocs, Szocsi, de maradok a focinál.