Egy fél szál cigaretta

Kikísérleteztem egy többé-kevésbé hatékony módszert a leszokásra. Nálam legalábbis működik, egy lépéssel közelebb érzem magam az egészséges életmódhoz. Egyszerűen otthon hagyom a dobozt, és csak egyetlen szál cigit viszek magammal a hosszú útra. Nem állok meg a trafiknál, nem is lassítok, hiszen van otthon cigim, minek szórjam a pénzt. Azt az egy szálat pedig megpróbálom „beosztani”. Általában a buszmegállóig tart a türelmem, ott kényelmesen rágyújtok, és pont elszívom, mire a busz bekanyarodik a sarkon. Sőt általában arra is van időm, hogy az összes aprómat bedobáljam a jegyautomatába. Tudom, hogy ez tilos, a megálló nemdohányzó hely, de este tíz után, amikor Allah sem lát már, bátrabb az ember lánya.

A múltkor is a fentiek szellemében történt minden. Nem számoltam viszont a hajléktalan felbukkanásával. A baseballsapkás, nejlontáskás ember azonnal kiszúrt. A szemközti park legtávolabbi padjáról tápászkodott fel és indult felém, mintegy ötven métert tett meg a kedvemért. Szóval, nem menekülhettem. Rajtam kívül senki sem várt a buszra, közel s távol egy teremtett lélek sem mozgott, ez a környék éjjel fél tizenegykor általában csendes és kihalt. A borostás, beesett arcú ember illendően köszönt, és megjegyezte, hogy az évszakhoz képest igencsak hideg napunk van ma. Ja, bólintottam gyorsan.

– Nincs egy kis aprója? – tette fel az obligát kérdést.

– Nem fogja elhinni, de épp most vettem három jegyet az automatából, szóval, sajnos, nincs.

– Legalább egy cigit adjon.

– Cigim sincs – mondtam az igazat, csakis az igazat, kezemben a félig elszívott szállal.

A férfi megigazította sapkáját, egy pillanatig habozott, majd így szólt:

– Akkor elszívhatnám azt?

És a kezemre mutatott.

Ezt a szemtelenséget, gondoltam, de a pillanat tört része alatt három dolog is átfutott az agyamon. Egy: kevesebb nikotin és kátrány jut a szervezetembe, ha egy szál cigi helyett csak egy felet pöfékelek el. Kettő: ma még nem cselekedtem jót senkivel. Három: az élelmesség, magabiztosság, rámenősség pozitív tulajdonságok, mindig is ezeket irigyeltem a legjobban embertársaimtól, mert ha mindháromból csak egy picivel több lenne bennem, már rég karriert csinálhattam volna a szakmámban, amelyről újabban azt se tudom, van-e egyáltalán értelme.

Szó nélkül átnyújtottam a félig szívott cigarettát. Embertársam szemügyre vette, és elismerően megjegyezte, hogy jó márka. Élvezettel fogyasztani kezdte.

A busz pedig begördült. Felszálltam, visszanéztem. Azt hiszem, még intett is utánam…