Éghajlati igazságosság

A világ vezető politikusai, klímakutatói és gazdasági mágnásai ismét összegyűlnek egy klímacsúcsra, ami szakértők szerint az egyik utolsó esélye az emberiségnek, hogy olyan, mérvadó változásokat szavazzanak meg a döntéshozók, amelyekkel meg lehetne fékezni a már javában tomboló környezeti és klimatikus katasztrófát.

Ennek a folyamatnak nélkülözhetetlen szereplői a környezetvédelmi nonprofit csoportok, a klímaaktivisták, a civil szervezetek (NGO) és a civil társadalom, úgy eleve. És pont ezeknek a szereplőknek a részvétele lett szélsőségesen, de tervezetten megnehezítve. Miért? Azért, mert az egyiptomi állam, Abd el-Fattáh esz-Szíszi elnök-diktátorral az élen nem akar kritikát hallani, és főleg nem saját civil társadalmától.

Hogy korrektek legyünk, a múlt évben Glasgow-ban tartott klímacsúcson sem volt könnyű dolguk az aktivistáknak és a civil szervezeteknek. Majdnem teljesen kizárták őket a tárgyalásokról, és csak korlátozottan kerültek be a konferenciára. Viszont a konferencia helyszínén kívül óriási tüntetések folytak, nyilvános megnyilvánulások, és egy párhuzamos, Az Emberek Klímacsúcsa névre keresztelt konferenciát is megrendeztek, ahol az ENSZ csúcsáról kizárt és kimaradt aktivisták szabadon megvitathatták ötleteiket és elképzeléseiket, hogyan is folytassák harcukat egy ökoszociálisan igazságos jövőért.

Ez Egyiptomban lehetetlen. Ugyan van egy tüntetésre kijelölt, elkerített terület, messze a klímacsúcs helyszínétől, ahova előre be kell regisztrálni, majd, akik bekerültek, azoknak minden lépését modern kibermegfigyelési eszközökkel fogják nyomon követni. Ami nem nevezhető szabad tüntetésnek. Főleg nem Egyiptom katasztrofálisan elnyomó múltját ismerve, ami az emberi jogok és a szabad véleménynyilvánítás eltiprása terén megmutatkozik.

Jelenleg kb. 60 000 egyiptomi politikai fogoly ül rácsok mögött. A politikai foglyok között emberjogi aktivisták mellett bőven vannak klímaaktivisták is, éppen azért, mert az állam és a katonaság gazdasági és ipari tevékenysége következtében kialakult szennyezésre mertek rámutatni. A független környezetvédelmi szervezetek és kutatók száma drasztikusan csökkent, el lettek némítva. Már csak állami környezetvédelmi munkacsoportok működhetnek, és ezek is csak kiválasztott témákkal foglalkozhatnak.

Azt, hogy mennyire fél a Sziszi-rezsim a kritikától és saját állampolgáraitól, maga a helyszín választása mutatja. Sarm es-Sejk egy luxushotelekkel telepakolt üdülőváros, ami nagy fallal van körülvéve, és az egyiptomiak közül maximum a leggazdagabb elit kerül oda. Emellett országszerte a rendőrség minden ok nélkül állít le civileket az utcán, átvizsgálják a telefonjukat, a közösségimédia-kontóikat, nem találnak-e valami politikai tartalmat, és ha igen, akkor viszik is őket a börtönbe. Az állam által problematikusnak ítélt posztok többéves börtönbüntetéssel is végződhetnek – erre egy példa a brit-egyiptomi Alaa Abd el-Fattah esete, aki már évek óta ül egy egyiptomi börtön rácsai mögött, nem jut hozzá a brit nagykövetségről sem senki. Hónapok óta éhségsztrájkot tart, a klímacsúcs kezdetével pedig a vizet is kiiktatja életéből. Szinte biztos, hogy meg fog halni.

Nem csak az egyiptomi állampolgárokkal bánnak keményen. A napokban Ajit Rajagopalt, egy indiai klímaaktivistát azért tartóztattak le, mert Kairóból a klímacsúcsra egy kis transzparenst tartva akart elsétálni. Amikor megjelent a rendőrségen egy egyiptomi emberjogi ügyvéd barátja, őt is letartóztatták. 24 óráig fogva tartották őket.

Az éghajlati igazságosság és az emberi jogok kéz a kézben járnak. Nem csoda, hogy a klímaaktivisták egyre sokkolóbb módszerekhez nyúlnak, hogy felrázzák a lakosságot az apátiájából. Értékeljük ezt a jogot, és éljünk vele! Egyiptomban, mint a világ egyre több részén, korlátozzák az alapvető emberi jogokat. Ezért kell nálunk még hangosabban kiállni az emberiség kollektív jövőjéért. Ne adjuk fel!