Dzurinda fejére utaznak

A végkifejlet szempontjából majdnem mindegy, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) politikusai kormányból való távozásukról értelmi, avagy érzelmi alapon döntöttek. Az eddigi kormánynak így is, úgy is befellegzett.

Az országbeli parlamentáris demokrácia intézményrendszerének jelenlegi állaga, az érintett dezertőrök, nem utolsósorban pedig a választók helyzete szempontjából viszont korántsem mindegy, hogy mi motiválta cselekedetüket. Bár gyaníthatóan mindenképpen ők húzzák majd a rövidebbet döntésük miatt. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy potenciális szavazótáboruk nem gyarapszik majd, sőt, meg is csappanhat. Hiszen ha azzal kalkuláltak, hogy egy, enyhén szólva is vitatható, vallási alapon szorgalmazott államközi szerződés miatti zsarolási manőver szimpatikusabbá teszi őket a világnézetileg is meglehetősen megosztott népesség – vagy éppen a köztük és Mikuláš Dzurinda ugyancsak kereszténynek deklarált pártja, az SDKÚ között hezitáló választók(!) – körében, akkor tévedtek. Még rosszabb a helyzetük, ha hirtelen felindulásból rúgták fel az asztalt. Mert ez esetben joggal vetődhet fel a kérdés, vajon különb-e az ellenőrizetlen indulatokba torkolló keresztény fundamentalizmus efféle következménye, mint – urambocsá! – a Mohamed prófétát ért sérelem diktálta civilizálatlan indulatok. Ennyit a KDH politikusairól, akik, ahogy mondani szokás, szájközépig dagasztották bele magukat a közélet lehúzó fekáliájába. Sokkal fontosabb, hogy mi lesz most már?!

Pavol Hrušovský, ha lehet még jobban bekeverte az egyébként is kaotikus paklit, amikor tegnap, késő délután mintegy borult égből villámcsapásként, kihirdette a parlamenti választások időpontját szeptember 16-ára! Majd, mintha mi sem történt volna, lemondott parlamenti elnöki posztjáról. E lépésre, úgymond, az alkotmányos válság elkerülése ösztönözte őt, mert állítólag kételyek merültek fel az elnök nélküli parlament vonatkozó kompetenciáit illetően... Több mint valószínű azonban, hogy a kormányfő, Mikuláš Dzurinda fejét akarják most már a KDH-sok. Mert, ha az ellenzék is beletörődik a választások általa meghirdetett időpontjába, bőven lesz lehetőség arra, hogy egy bizalmatlansági indítvány alapján, bármikor kinyírhassák az ördögtől való ellenlábast. Mégpedig képviselőik asszisztálásával. Lám, beteljesedni látszik a két keresztény párt példátlanul eldurvult vetélkedése a választókért. Csak az a kérdés, mit szól mindehhez az ellenzék, különös tekintettel Robert Ficóékra, akiknek viszont elemi érdekük lenne, hogy mielőbb az urnákhoz hajtsák a választókat, hiszen mért tetszési indexeik szerint folyamatosan a legsikeresebbnek mutatkoznak. Persze, ha Dzurindának egy kis esze is van, márpedig van neki elég, Hrušovský lépésére válaszul megtámogatja akár Ficót is, már ami az előrehozott választások szorgalmazását illeti. Vagy lemond kormányfői posztjáról, bár ez vereségének elismerését jelentené. Legyen bárhogy, most már még gátlástalanabbul folyik majd a politikusi magakelletés, a vad kampányolás, a pártok önérdekű helyezkedése.

A nép meg egyre kevésbé tudja, hogy hány óra van tulajdonképpen... A számlát viszont gyaníthatóan benyújtja a választásokon, bármikor legyenek is azok.