Drucker dilemmái

Nincs könnyű helyzetben: Robert Fico miniszterelnök szerint túlságosan merész reformokat tervez, nem engedheti meg, hogy valami Zajac-féle elképzeléseket valósítson meg. Az egészségügyhöz értő civilszervezetek viszont éppen azt vetik Drucker szemére, hogy túl lassú az átalakítás, ilyen ütemben nem lehet megvalósítani. Emellett a miniszternek meg kell küzdenie a kórházak mintegy 500 millió eurós, valamint az állami Általános Egészségbiztosító (VšZP) további 200 millió eurós tavalyi hiányával. Közben lassan magára haragítja az orvosokat, a nővéreket és feltehetően a kórházigazgatókat is, nem beszélve a betegekről.

Az egyik legsúlyosabb kezelendő öröksége a kórházak mintegy 500 millió eurós tartozása, amit több év alatt halmoztak fel. Ezt próbálta már kezelni az előző Fico-kormány minden egészségügyi minisztere, sikertelenül. Annyi tapasztalat mindenesetre levonható az előző évek alapján, hogy apró kozmetikai változtatásokkal, a kórház menedzsmentjére gyakorolt külső nyomással nem lehet leállítani az eladósodást.

A leghatékonyabb lépést – vagyis a nagy állami kórházak részvénytársasággá alakítását – azonban várhatóan nem meri meglépni Drucker, hiszen ezzel a Smer sokéves politikája ellen menne.

Az Általános Egészségbiztosító hatalmas tavalyi hiánya váratlanul – legalábbis a nyilvánosság számára váratlanul – jelentkezett. Ennek kezelését nem nagyon lehetett halasztgatni, szigorú konszolidációs tervet kellett elfogadtatni a nagyobb baj megelőzése érdekében. A legnagyobb állami egészségbiztosító bedőlése ugyanis az egész rendszert veszélyezteti, a kórházak működésétől a legkisebb rendelő fennmaradásáig.

Az elfogadott konszolidációs terv kapott hideget-meleget. Megjelentek róla álinformációk – például az, hogy akiknek tetoválásuk van, azoknak a fertőző májgyulladás kezelését nem fizeti ki a biztosító. A másik oldalon viszont a kormány és a biztosító állítja, hogy a konszolidáció nem érinti a betegeket. Ez sem igaz. Az lehet, hogy közvetlenül nem, a betegnek – legalábbis papíron – jár minden ellátás, amit eddig megkapott, de közvetve mindenképpen érinti a takarékoskodás. Ha az orvos, a kórház kevesebbet kap a beteg kezeléséért, azt a beteg is megérzi. Az egészségügyet gazdasági szemmel néző szakértők szerint viszont a mintegy 125 millió eurós megtakarítást előíró konszolidációs terv túlságosan „puha”, nem elég ambiciózus. Druckernek ráadásul még a biztosító által kért 150 millió eurós állami plusztámogatásért is meg kell verekednie a pénzügyminiszterrel.

Ezek azonban csak a „makroadatok”, legalább ekkora nehézséget jelent számára az átalakításnál a rendszer egyes befolyásos lobbicsoportjainak ellenállása. Itt nem kizárólag a gazdasági lobbira, például a Smer „kassai szárnyára” kell gondolni, bár arról sem szabad megfeledkezni. A korábbi évek megmutatták, hogy az orvos- vagy nővérszervezetek lobbiereje is van akkora, hogy egy-egy választást eldöntsön – vagy legalább politikai pontokat vegyen el a kormányzó pártoktól – így a politika egyre óvatosabban viszonyul hozzájuk. Sajnos ezek a szervezetek is gyakrabban nézik önös érdekeiket, nem érdekeltek a rendszer tényleges átalakításában. Ha azonban Drucker valamit el akar érni, akkor már csak durván egy éve van, 2018-ban már egyik koalíciós párt sem fog engedni komolyabb átalakításokat a rendszerben.