Drága tojás a jó tojás

Megújult az uniós ketrecszabvány, pálcikás ülőke meg komfort jár a szárnyasoknak, hogy jobban érezzék magukat. De kit érdekel ez? Tojtak eddig is, mi meg megettük. Már a tyúkoknak is jogaik vannak? Ez is csak egy ok a sok közül, hogy megcsapolhassák a pógárok pénztárcáját.

Amikor valaki házat épít, értelemszerűen nem olyan téglákat használ, amelyek már majd szétporladnak, ugyanis a ház élettartama ezzel jócskán lerövidülne. Minőségi alapanyagokkal az eredmény is minőségi lesz. Ugyanez a helyzet a táplálkozással is. Az emberi szervezet abból áll, amit megeszik. Gasztroenteorológiai közhely, hogy a falusi baromfiudvarban nevelkedett tyúk húsa és tojása egészségesebb, mint a csirkegyárakban ömlesztve tenyésztett szárnyasoké. A tyúk egyszerűen jobban érzi magát, ha egy tágas udvarban füvet és magokat csipegethet, mint amikor további tyúkok ezreivel kell megverekednie a nagyüzemi tenyészetben a gépekkel eléjük szórt, genetikailag modifikált tápért. Más genetikai információt hordoznak ugyanis, húsuk és tojásuk elfogyasztásával pedig ez az információ az ember szervezetébe kerül. Egészségesebb tehát az a tyúk, amelyik jókedvűen éli le az életét. Az új, uniós szabványú ketrecek azért kellenek, hogy a tyúkok jobban érezzék magukat, és egészségesebb tojásokat tojjanak. Ne azt a pár centet sajnáljuk hát, amit ezekért a tojásokért ki kell adnunk, hanem a tyúkok milliárdjait, amelyek pusztán azért jönnek a világra, hogy valaki megegye őket. Érezzünk együtt a tyúkokkal. Önzetlen felebaráti szeretetünk gyakorlásának nagyon szimpatikus módja ez. Mellesleg a Vatikán zászlója is erre int minket: a tojást juttatja eszünkbe a sárgájával, a fehérjével és a benne megbúvó kis barnás izével. Legyen ez az idei húsvét üzenete.