Dr. Mečiar, Mr. Hyde

Eléggé megalapozottnak tűnik Vladimír Mečiar üldözési mániája. Az exkormányfő joggal érzi úgy, összefogott ellene az egész civilizált világ, de a NATO-államok mindenképpen. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke a minap amerikai látogatása kezdetén azt nyilatkozta a The Washington Times című befolyásos napilapnak, hogy az Észak-atlanti Szövetség egész erejét egyetlen személy ellen fordította. Közismert szerénysége nyilván tiltotta, hogy hiába szájára vegye saját nevét, ám világos, hogy nem Bugár Bélára vagy Mikuláš Dzurindára gondolt. De még csak nem is Oszama bin Ladenre.

Mečiar doktor sértve érzi magát, amiért az Egyesült Államok és a NATO egyre nyíltabban hangoztatja személyével és néppártjával szembeni fenntartásait. Pedig ő megtett mindent, lám, még konferenciát is szervezett szlovák NATO-tagság érdekében. Mit akarnak még tőle?

Balszerencséjére, nagyon nehéz elfelejteni, hogy éppen az ő regnálása idején mutattak ajtót Szlovákiának a védelmi szövetség előszobájában, ezt azonban 1999-ben valahogy úgy kommentálta, hogy „halasztást kapott az ország”.

Robert Burnsnek a közelmúltban elhangzott szavait is nehéz lenne félreértelmezni. Az amerikai NATO-nagykövet kimondta, a HZDS vezetése jottányit sem változott, ezt pedig aggodalommal figyeli az amerikai kormány.

Általános meglepetésre Mečiart kedden fogadta Henry Hyde, a washingtoni képviselőház külügyi bizottságának elnöke is. Állítólag nem csekély lobbizás előzte meg a találkozót, hiszen tanácsadói óva intették Hyde-ot Mečiartól. Az exkormányfő végül lógó orral távozott a bizottsági elnök irodájából, mert Mr. Hyde kerek perec az arcába vágta a HZDS elnökének, Szlovákia NATO-tagságát az ő személye is veszélyeztetné. Ezt – ki tudja, miért? – nem verte nagy dobra a HZDS sajtóosztálya, szemfüles újságíróknak kellett kideríteniük.

Amerikai lapinterjújában egyébként a jól bevált másra mutogatás taktikáját választotta a volt miniszterelnök, nem csoda, a sárdobálás mindig is erőssége volt. Elsőnek mindjárt a legmagasabbra célzott. Javier Solana volt NATO-főtitkárral példálózott, aki – emlékeztetett Mečiar – spanyol miniszterkedése idején még meglehetősen kritikus volt a szövetséggel szemben. A HZDS elnöke azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy Ion Iliescut, a román kormány exkommunista miniszterelnökét is érte hasonló bírálat, „most pedig mindenki elégedettnek tűnik vele” – méltatlankodott Mečiar, és egy lélegzettel kritizálni kezdte a Dzurinda-kormányt a költségvetés, a gazdasági reformok és a munkanélküliség miatt.

A szlovákiai választások és a prágai NATO-csúcs közeledtével egyre érthetőbben és nyíltabban fogalmazódnak meg az eddig árnyalt amerikai aggályok. És akár tetszik, akár nem, a NATO-csatlakozás ügyében Amerika szava isten szava. A szlovákiai választók egyharmada tartós emlékezetkiesésben szenved, ez őszig aligha változik. Már csak abban bízhatunk, hogy a Mečiar-ellenesség ismét koalícióba kovácsolja azokat a pártokat, amelyek komolyan gondolják Szlovákia NATO-tagságát.

Addig pedig csak tetszelegjen itthon Mr. Hyde szerepében Vladimír Mečiar, külföldön úgyis tudják róla, hogy ő valójában

doktor Jekyll.