Döbrögi bosszúja

Ráz a trolibusz, zötyögteti a népet lefelé a dombról. Minden a szokásos, csak a hátsó traktusban nézegetnek sandán egy embert az utasok, aki furcsán, féloldalasan ülve pislog fölfelé; fél fenéken, jobbra könyökölve bitorol három ülést. A tekintetek kereszttüzében magyarázkodik, ne nehezteljenek rá, a kórházból jön, valami alsó fertályi műtéten esett át, nem tud rendesen ülni. A nép kvitteli, nem morog, csak hüledezik: miért nem viszik mentővel haza? Válasz nincs, csak valami motyogásféle. Meg aztán mindenki tudja. Szegény az eklézsia.

Valószínűleg ugyanaz motoszkál a fejekben: januártól lesz ez még cifrább is. A munkaadó befizeti az adókat, a polgár is befizeti az adókat, aztán, ha kórházba kerül, ismét megfizettetik vele a koszt-kvártélyt az ispotályban. Vagyis háromszor fizet – egyet kap. Mert nyakunkon a szlovák Bokros-csomag. Úgymond. A Zajac-féle takarékossági csomag lényege, hogy kiiktassák a csúszópénzt és a korrupciót. S ennek legüdvösebb módja, hogy megfordítsák a népmesét: nem Ludas Matyi veri vissza háromszor Döbrögi uramat, hanem ismét Döbrögi páholja el Ludas Mátyás alfelét.

E bájos mesében csak az a bökkenő, hogy a rendszerváltás után a mindenféle privatizációkkal kiforgatott zsebek mára üresen lötyögnek, legfeljebb kenyér- és dohánymorzsa pereg belőlük, s amikor a szakszervezetek tiltakozni mernek és kompenzációt emlegetnek, azonnal röpködni kezdenek a hiányzó milliárdokról szóló költségvetési szövegek. E szövegeknek minimum két olvasatuk van: az egyik a kormányé, a másik a Ludas Mátyásoké, akiknek kezd már elegük lenni belőle, hogy minden „reform” az ő üres zsebükre pályázik.

Zötyög a troli tovább, vélhetően az uniós Európa felé, fedélzetén egy csomó népmesehőssel, köztük a furcsán könyöklő pasassal. Az új mesék íróinak azért még mindig lehet tippet adni: menjenek el Ausztráliába, és tanulmányozzanak egy különös állatot. Kengurunak hívják, és hatalmas zsebe van.