Dobjuk ki a szemetet

Rend a lelke mindennek. A léleknek is. Ki kell dobni a szemetet. A nőnek néha alkalma van hozzájutni olcsóbb színházjegyekhez, s ilyenkor az ismerőseinek is szól. A pozitív visszajelzések között egyszer jött egy kakukktojás üzenet. Ismeretlen írta. „Nem szégyelli magát maga, hogy magyar létére szlovák színházba hívogat, hát egyáltalán magyar magya.” Pontosan így írta, látszik, hogy nagy felindultságban. Bizonyára volt rá oka. A nőnek is eszébe jutottak dolgok. Például a keresztanyja sose tette túl magát azon, hogy amikor negyvennyolcban feljött Pozsonyba, egyszer, amikor az utcán magyarul beszélt a barátnőjével, odajött hozzájuk egy férfi, sétabottal a kezében, rájuk rivallt, hogy szlovákul beszéljenek, és megütötte őket. Végighúzott a lábam szárán, szokta mondani könnyes szemmel a keresztmama (aki egyébként nagy színházlátogatóvá vált Pozsonyban). Az utolsó időkben a nő gyakran járt hozzá a kórházba. A keresztmama melletti ágyon is egy idős asszony feküdt. Némán hallgatta a magyar beszédet, aztán egyszer megszólalt. Elmesélte, hogy kislány korában nem volt szlovák iskola, magyar iskolába kellett járnia. Egyszer a szünetben szlovákul beszélgetett a barátnőjével. A magyar tanító meghallotta, odament hozzájuk, elkapta az ő varkocsát, vastag hajfonata volt, s ordított, hogy magyarul beszéljenek, és közben ütötte a fejét, rángatta a varkocsát, egy csomó haj maradt a kezében.

Akit nem ért bántalom, az könnyen meg tud bocsátani. De akit ártatlanul megvádoltak, megvertek, haját tépték, kicsúfoltak, vagonba zártak, megszégyenítettek, kisemmiztek...

Egy Afrikában tevékenykedő misszionárius mesélte a következő történetet. Valamelyik háborúban valamelyik fél katonái elrabolták a gyerekeket és gyilkosokat képeztek belőlük. Egy nagymama elrejtette az unokáját, de valahogyan kitudódott a dolog. A katonák visszajöttek, megtalálták a kisfiút, s büntetésből, alig bírom leírni, a nagyanyja szeme láttára bedobták a folyóba a krokodilok közé.

Évekkel később beállított a közösségbe egy férfi. Zokogva mesélte, hogy sok rosszat követett el, de mindent megbánt, s kérte, bocsássanak meg neki. A nagymama felkiáltott. Te vagy az, megismerlek, te ölted meg az unokámat! Menj innen! Mindenki az idős asszony mellé állt. A férfi magába roskadva elment. Másnap a nagyanya felkereste a misszionáriust. Egész éjjel imádkoztam, mondta. Ha látod valahol azt az embert, mondd meg neki, visszajöhet. Megbocsátok. Megbékélt a lelkem.

Bocsánatot kérni és megbocsátani. Emberi erőnkből nem mindig futja. Takarítsunk hát. Dobjuk ki a szemetet.