Danko százados világa

Elég volt egyetlen sajtótájékoztató és néhány felháborodott kommentár, hogy a parlament vezetése visszavonja rendeletét, mely szerint minden, hangsúlyozzuk: minden névtelen vagy magánszemély által a képviselőknek írt levelet a kijelölt hivatalnoknak el kellett olvasnia. S ha az illető hivatalnok úgy döntött, a küldemény potenciális veszélyt jelenthet a címzettre(!), belátása szerint elsüllyeszthette a parlament archívumába. Mindez a képviselők biztonságáért, persze. Nos, oda a képviselők biztonsága! Lám, mekkora befolyása van Matovičnak – nem is csoda, hogy a kormányoldal politikusai a hátuk közepére se kívánják. Arról azonban, hogy a parlament vezetője ismét kardinális ökröt csinált magából, csakis maga tehet. Függetlenül attól, hogy tudott-e a szóban forgó rendeletről, vagy az csak az ügybuzgó, még Paškától örökölt hivatalvezetőjének a műve. A parlamenti levélcenzúra – a századosi rangra emeléshez hasonlóan – ugyanis egy olyan világot tár elénk, ahol a politikusok – főleg a hatalmon levők – egyenlőbbek az egyenlőknél, s puszta rangjuk olyan lépéseket legitimál, amelyeknek se logikájuk, se közük a demokráciának nevezett gyakorlathoz. Olyan világot, amelyben a vezetők döntéseit gondolkodás nélkül szokás elfogadni, legyen szó akár a legnagyobb agyamentségről is. S aki nem áll be a sorba, az nemzetellenes, hazaáruló, idegen érdekek kiszolgálója stb.Andrej Danko tehát látszólag megújította az SNS-t, megtisztította a legundorítóbb magyarellenes csökevényektől, ami mindenesetre dicséretes, ám egyes berögződések ellenállóbbnak bizonyulnak még a nacionalista sovinizmusnál is. Ez a valódi oka annak, hogy Danko sosem fog tudni kilépni az egykori SNS árnyékából.