Csönd van. A dudva, a muhar

Az Új Szó kérdésére Menyhárt József MKP-elnök csak annyit jegyzett meg a törvényről, hogy örül neki, azonban „el kell mondani, hogy ez még elég messze van attól, amit néhányak a nemzetiségek kulturális önrendelkezéseként definiálnak. A mostani alapot és létrejöttét inkább a szakmai önrendelkezés megerősödésének, a szakma autonómiájának fogom fel. Ez azért jó, mert a szakmaiság megerősödött.” Nem sikerült megfejtenem az elnök úr szavainak értelmét, ezért is idéztem pontosan.

Főleg annak tükrében tűnik Menyhárt válasza érthetetlennek, hogy pártja 2029-ig (!) érvényes programjában nem is szerepel a kulturális autonómia szóösszetétel. Pontosabban egyszer igen, de teljesen általános értelemben, a kultúra és a politika különneműségét kiemelve. Az autonómia/önrendelkezés kifejezés ezen kívül még kétszer szerepel, községi és egyházi autonómiáról beszél. A párt honlapján elérhető másik dokumentum, a barokkos című „A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” viszont az önrendelkezést teszi meg fő témájává. Ez viszont a kultúra szempontját hagyja ki szinte teljesen, csak helyenként hozza szóba az említés szintjén. Ebből a szövegből az derül ki, hogy a kulturális autonómiát egy átfogó kisebbségi autonómia részterületeként értik. Vagyis gyakorlatilag megint csak egy pártpolitika által felügyelt kisebbségi önkormányzati rendszerbe vonnák, ami kulturális-szakmai szempontból nem jelent függetlenséget, és innen nézve visszalépés lenne a mostani kulturális alaphoz képest.

Az autonómia kérdése persze még más szempontok alapján is megközelíthető volna. Lehetne arról is beszélni például, hogy miért nem lett nagyobb az alap autonómiája, miért a miniszter nevezi ki, és nem a kisebbségi kultúrák képviselői választják meg az alap igazgatóját. Ugyanakkor látni kell, hogy a politika kompromisszumok mentén zajlik, nem lehet mindenki számára tökéletes megoldást találni – viszont minderről ajánlatos volna, ha vita folyna.

Talán ennek a bonyolult autonómiaproblémának a szálazása tart ilyen sokáig a MKP számára? Vagy vajon azt méricskélik, hogy Magyarország mennyivel ad több támogatást? (Igaz, csak a NER-kompatibiliseknek, és csak addig, amíg áll a NER…) A szlovmagy közösségnek kétségtelenül jót tenne, ha végre elindulna a szakmai párbeszéd a kultúra és a kultúrpolitika kérdéseiről. Akár arról, hogy miért jó ez a törvény, akár arról, ami problémát jelent benne. Az MKP is megmutatkozhatna a vita során, pozitív fellépésével karaktert kaphatna. Láthatnánk, miben különbözik a Hídtól, és ha a magyarországi forrásokat is a vita témájává tennék, azt is, miben különbözik a Fidesztől.

De ehelyett csönd van. S miként Mándy Iván mondja: „Az arcok a Nemzeti Kávéházban merevek és mozdulatlanok, akárcsak bélyegre ragasztották volna őket.”