Csínján bánnak az adócsökkentéssel

A héten végre szimpatikus és a politikától méltán elvárható témákkal foglalkozott a parlament – az adótörvényekről vitázott. Láthattuk, hogy sok politikus tisztában van további, az egyéni felelősségvállalást az adótörvényeken keresztül erősítő intézkedéssel is. Bár ezek zöme a környező volt szocialista országokban része az adórendszernek, nálunk egyelőre csak politikai szólamok szintjén marad. Az okokat keresve kár lenne annyival elintézni a dolgot, hogy a pénzügyminisztérium az ilyesmivel elvből nem szimpatizáló baloldal kezében van. Ilyen intézkedést ugyanis baloldali kormányoktól is láttunk és három év távlatából megkockáztathatjuk, hogy a jobboldali kormánypártok sem törték össze magukat ezen elvek átültetéséért. Talán legközelebb.

Az októberi infláció mértéke egy sor elemzőt felettébb optimista kijelentésekre ragadtatott. Ennek oka, hogy az elmúlt fél évben a fogyasztói árak mindössze 0,8%-kal emelkedtek. Egyébként, tekintettel a világméretű recesszióra, a közeljövőben sem várnak komolyabb inflációs hatást. Vita igazán csak arról van, hogy a jegybank ilyen helyzetben nem lazíthatna-e pénzügyi politikáján, ami több pénz pumpálását jelentené a gazdaságba. A legszigorúbbak szerint a jegybanknak jövőre sem szabadna kamatot csökkentenie, mert a gazdaság még nem eléggé exportképes a reáljövedelmek javulásával járó importnövekedés ellensúlyozására.

A héten kiderült, hogy a jegybank már tavaly márciusban tudta, hogy a Devín Bank reménytelen helyzetben van és furcsa helyekre utalja ügyfelei pénzét. Ennek ellenére nem cselekedett, a pénzügyminiszter szerint pedig abban az időben a bank azért kapott a kormánytól újabb zsíros megbízásokat, mert ők nem ismerték a jegybank elemzését (megjegyezzük, hogy a jegybank elnöke rendszeresen részt vesz a kormány ülésein). Az utolsó nagy kérdőjel a Postabank. A harmadik negyedévet 24 millió koronás veszteséggel zárta, így idei mérlege már mínusz 276 millió korona. Ez azt is jelenti, hogy tavalyhoz képest 80%-kal nagyobb a vesztesége. Csak érdekességként: a Postabankban 16,75 milliárd korona lakossági betétállomány van. A könyvvizsgálói jelentés szerint kockázatos kinnlévőségei fedezésére az év végéig félmilliárd koronás injekcióra lenne szüksége, hogy a jegybank ne vonja be működési engedélyét. A két fő részvényes rendkívüli közgyűlésen döntött is az alaptőke egymilliárd koronás emeléséről, de a Devín Bank esetében is láthattuk, hogy egy dolog az ilyen döntés, a másik pedig a pénz valódi befizetése. Az eredeti tervek szerint a Postabank 81%-át birtokló állami konszolidációs ügynökség jövő februárra szerette volna eladni részét, de a pályázatot a tervezettnél jóval később, csak tegnapelőtt hirdették meg. Az IRB viszont a kormány szerdai döntése értelmében végre révbe érhet. A kockázatok tára azonban egyelőre kimeríthetetlen – miután megegyeztek, hogy a vételárat lényegében visszaforgatják a bank régi adósságainak fedezésére, kiderült, hogy a kormány a meglévő 30,5 milliárd koronás kötelezettsége mellett nem vállalhatja a villamosműveknek az IRB-ben futó 12 milliárdos hitelére ígért garanciát. Érdekes volt a pénzügyminiszter reakciója: lényegében azt mondta, hogy a tárca a következő parlamentbe szánt törvénybe majd becsempész egy erre vonatkozó módosítást. Ezt nevezik az állam kézi vezérlésű irányításának.

Komoly mozgás van a négymilliárd koronás vagyont kezelő Restitúciós Befektetési Alap körül. Miután kiderült, hogy a „mindent kipucolunk, amihez hozzáférünk” elven dolgozó brókercég is legyeskedik körülötte, a kisbetétesek – az egykori sérelmekért kárpótoltak – is szervezkedni kezdtek. A döntő szó a Nemzeti Vagyonalapé, amely a legnagyobb részvénycsomag eladásával dönthet az alap sorsáról. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a vagyonalapi kötvény kifizetése újabb mérföldkőhöz érkezett, a héten a hatvanas években születettek is sorra kerültek.