Csiki-csuki bútorosdi

Csahos kutyanyelv módjára szoknyák és trikók lógtak már ki a gyerekszoba nagy komódjának minden fiókjából, csíkos zoknik fityegtek a babaház erkélyén is. Nem halogathattuk tovább a bútorvásárlást. Az eladók bizonygatták, hamarosan karácsonyi árengedménnyel, „akciós” bútorfalhoz jutunk, szekrénnyel, könyvespolccal, íróasztallal, mindennel, ami kell. Megrendeltük és vártunk, közben eltelt néhány nap, már-már elfeledkeztünk a gyerekeknek szánt meglepetésről. A szombati, ünnepi játszóház után buliztunk a barátokkal, amikor kopogtattak az ajtón. A borgőzös rakodómunkás az ajtófélfának dőlve közölte az egyik, csengetésre odaszaladó vendéggyerekkel, hogy bútorunk az utcán hever, ő a sofőrrel együtt csak szállítási, nem pedig cipelési parancsot kapott. Tucatnyi lapos dobozt vonszoltunk a liftbe. A borgőzös, mielőtt becsapta volna az autó ajtaját, odavetette, a bútor árához ötszázast kell hozzáfizetnünk, ha azt akarjuk, hogy összeszereljék a szekrényeket. Valahogy nem bíztunk a képességeiben, nem fizettünk. A gyerekekkel karácsonyi főtérnézőbe indultunk, a férfiak meg elkezdték a használati utasítás szerint összebarkácsolni a bútorfalat. Hazaérkezésünkkor már állt az íróasztal, vacsora után két szekrény is támogatta. De a következő bútordarab láttán nem csak a gyerekek, mi, felnőttek is megrettentünk! A szoba közepén egy nagy, tükrös, iszonyatosan ízléstelen pipereasztal terpeszkedett. A vendégek azt mondták, még egyszer szednek a vadgulyásból, és tapintatosan kiosontak a konyhába. Az apai ágon ácsszármazék férjemet kezdtem szidni, hogyan tudott könyvespolc helyett egy ilyen szörnyeteget összebarkácsolni. Ő védekezett, már a ház előtt mondta a szállítóknak, hogy nem rendeltünk tükröt a gyerekszobabútorhoz. Az állították, hogy amit lepakoltak a bejárat elé, az a miénk, vigyük és rakjuk össze, ízlés szerint. – Na de ez ízléstelen! – hajtogattam. Barátaink eközben hazaosontak, magukkal vitték a civakodásunkat nehezen tűrő csemetéket is. A veszekedéstől és ordibálástól rekedten, felnyitottuk a Szilveszterre szánt pezsgőt a gusztustalan pipereasztalon, hogy megvitassuk, mi legyen a förmedvénnyel. Végül ács és bútorasztalos apósomat ajándékoztuk meg, formálgassa egy kicsit. Eddig még minden gyalusimítása és kalapácsütése nyomán született valami értékes.