Cserepados kispályások

Lajčák mellett Peter Kažimír pénzügyminiszter távozna úgy, hogy azért maradna – a Szlovák Nemzeti Bank hirtelenjében megürülő elnöki posztját kívánja betölteni. 

A Kuciak-gyilkosság óta felgyorsultak az események. Robert Fico és kedvenc belügyminisztere kényszerűségből hátrébb lépett, amit gyűlöletbeszéddel, uszítással és önsajnálattal próbál a képviselővé süllyedt Smer-pártelnök kompenzálni. A vezető kormánypárt megroppanását érzékelve a szlovák nemzeti szörnyszülötté silányult Andrej Danko próbálja betölteni az űrt – kelet felé kormányozná Szlovákia külpolitikáját, ki akarja venni a részét a zsíros hadügyi megrendelésekből, piacot deformáló adókat akar bevezetni, s mindeközben még államférfinak képzeli magát. Ilyen áldatlan belpolitikai helyzetben röppent fel a hír: Jozef Makúch, a jegybank elnöke 2019 márciusában lemond, a posztra a 6 éve pénzügyminiszter Kažimír azonnal bejelentkezett. E lépések valódi okai nem ismertek, hiszen Makúch megbízatása 2021-ig szól, az államkassza irányítója pedig a Szlovákia történetében először összehozott kiegyenlített állami költségvetés hőseként nyugodtan maradhatott volna a miniszteri székben. A tényleges mozgatórugók találgatása helyett nézzük a következményeket. Először fordulhat elő, hogy a nemzeti bank élére politikai jelölt áll – ez nem éppen szerencsés, bár a jegybank az eurózónás tagságunk óta már nem bír akkora szerepkörrel, mint 2009 előtt. 

A személycserékre az államfő mellett a parlamentnek is bólintania kell, ami kiváló alkalom a szlovák nemzetieknek arra, hogy a politikát perzsa zsibvásárnak tekintsék, azaz jóváhagyásukért cserébe benyújtsák a számlát. Ez pedig a következő: 

a jegybank alelnöki posztjára be akarják szuszakolni Jozef Hudákot, aki komoly pénzügyi szakmai múlt helyett azzal dicsekedhet, hogy évekig Danko szomszédságában lakott…

Az sem ad okot bizakodásra, hogy ki lép a politikailag motivált jóléti csomagok osztogatása ellenére viszonylag jó karban levő pénzminisztérium élére. Az egyik jelölt az a František Imrecze, aki szeptemberben sürgősen lemondott a pénzügyőrség vezetőjének tisztségéről, mert kiderült, az uniós hatóságok komoly, akár 300 millió eurós büntetést készülnek kiszabni Szlovákiára a kínai árukkal kapcsolatos vámcsalások miatt. A másik pedig Ladislav Kamenický, a parlament költségvetési bizottságának elnöke lehet, akinek a neve nem véletlenül cseng üresen. 

Médiaszereplést nem vállal, a Smer gazdaságpolitikáját nem hirdeti fennen, a biztonság kedvéért (és a parlament szabályait is felrúgva) az életrajzát sem tette közzé. 

Viszont Fico újdonsült bizalmasának számít, aki a 2020-as választások közeledtével a legvadabb, a pártelnök fejéből kipattanó, szavazatmaximalizáló közérzetjavító osztogatást sem gátolná meg. 
A lehangoló képhez már csak az hiányzik, hogy Fico külügyminiszterként térjen vissza.