Csatornabűz

Mečiar ugyan már kisbárányokat simogat kacsalábon forgó palotájának udvarán, ám kedden este bebizonyosodott, hogy a bukása óta eltelt évek nem sokat vettek ki belőle, és jót tesz neki a vidéki levegő. Bár hangja kicsit remeg, kicsit karcos, arroganciája ugyanolyan nyilvánvaló, mint régen volt. A hazugságokat pedig pont ugyanolyan intenzitással tudja köpködni, mint fénykorában. 

A volt kormányfő nagyon alaposan felkészült önmagából, és arra még a fiatalabbak is jól emlékezhetnek, hogy húsz éven keresztül önmaga megvédésében volt a legjobb. A Bugár Bélával való vita során csak úgy ontotta magából a féligazságokat és teljesen nyilvánvaló hazugságokat, de nagyon átgondoltan és logikusan felépítve. Ráadásul mindezeket egy igaztalanul megvádolt szent magabiztosságával adta elő – megvillantotta, miért is volt ő a 90-es évek megrendíthetetlen despotája, aki mögött a „demokrata nagymamák” osztaga és operatív egységként ott állt a SIS és a rendőrség is. Mečiar most szemrebbenés nélkül adta elő például azt, hogy mennyire gyűlölte Jaroslav Svěchotát, a SIS akkori második emberét, aki tulajdonképpen levezényelte ifj. Michal Kováč elrablását – holott teljesen egyértelmű, hogy sosem hagyta volna, hogy a posztot ne egy hozzá feltétlenül lojális csahos töltse be. Vagy például azt, hogy legnagyobb ellensége, Michal Kováč akkori államfő problémáit az okozta, hogy szerette a pénzt – holott az elnöknek élete alkonyán az állam volt kénytelen fizetni a gyógykezelését, míg Mečiar elképesztő luxusban él. Vagy azt, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Robert Remiáš felrobbantásához köze volt az Ivan Lexa-féle SIS-nek, holott nemcsak új bizonyítékok léteznek (ezek alapján indították újra tavaly a nyomozást), hanem még Mikuláš Černák, a 90-es évek maffiájának atyaistene is Mečiarra mutat véres ujjával. Mečiar majdnem felrobbant, amikor Remiášról kérdezték a műsorban. Abban a robbanásban benne volt minden, ami szégyenteljessé, az önálló Szlovákia történetének legsötétebb időszakává teszi a 90-es éveket. 

Ám most már nem a 90-es éveket éljük, Mečiar pedig már nem despota, csak egy hadonászó nyugdíjas, akitől most már nem kell félni, hanem végre az arcába kell ordítani, köpni az igazságot. Ha valaki még nem tudta, nem értette volna, miért nevezzük ezeket az amnesztiákat a szlovákiai politikum legagresszívabb rákfenéjének, annak Mečiar elég alapos diagnózist mutatott be kedden este. 

CIKKÜNK A TÉRMÁBAN: MEČIAR BORZOLJA A KEDÉLYEKET

S ha most ez a társadalmi nyomás, ez a ziccer nem lesz elég ahhoz, hogy kivágjuk ezt a daganatot az ország testéből, akkor semmi. Akkor tényleg ideje lesz lekapcsolni a villanyt.