Csatlakozási kételyek

Eleinte jó ötletnek tűnt ez az Európai Unió. Viszont hovatovább, annál inkább azokkal értek egyet, akik azt hangoztatják, nem kell erőltetni, az Unión kívül is van élet. Nem mintha ellenezném a tagságot, csak azt hiszem, be kellene látnunk, nem állunk valami jól. Egyáltalán nem hiányoznak nekünk az európai normák, hiszen még a sajátjainkkal sem tuduk mit kezdeni. Ráadásul az egyeztető tárgyalások során kiderült, nem biztos, hogy a közösség szívesen látna olyan tagot, amely még a haszonállatai jólétét sem tudja biztosítani. Az ilyen miként garantálhatná polgárai számára a gondtalan életet? Előfordulhat, hogy éppen azért nem csatlakozhatunk időben, mert mostohán bánunk a tyúkokkal és a sertéssel. Bizony, az EU-ban még az állatok életkörülményeire is odafigyelnek. Az európai szakemberek ráébresztették a szlovák szakikat: a Szlovákiában tenyésztett tojóknak európai sorstársaiknál jóval kisebb ketreccel kell beérniük, a disznók meg kevés levegőhöz jutnak, ezért légzési zavarokkal küszködnek. Ha tehát eséllyel akarunk harcba szállni a tagságért, tennünk kell valamit a szegény párákért. Ez még hagyján lenne, ha a sok kiváló szlovák terméket tárt karokkal várnák az unióban. De ez sem igaz. Téved az, aki abban bízik, majd a brindzával betörünk az európai piacra. A szlovákok Romániából származó nemzeti büszkeségének ugyan megvan erre az esélye, viszont a szalasok egyáltalán nem felelnek meg az európai normáknak. Ha ezeket nem látják el öblítős vécével, vízvezetékkel és szennyvízelvezetővel, az ott előállított juhtúrót legfeljebb csak a hazai piacon árulhatjuk. Mindezek tetejébe még csak a hazai rummal sem rúghatunk be az Unióba. A szlovák rum ugyanis cukorrépából készült utánzata a cukornádból készült valódinak, ezért ezzel nem veheti fel a versenyt. A megoldás talán a névváltoztatás lehet. Talán a borovicskát, a szilva- és körtepálinkát meg a demänovkát átmenthetjük a közös Európába. Egy biztos, ha valaha csatlakozunk Európához, a tyúkok és disznók hálásak lesznek. És velünk mi van?