Csak a magyart ne!

Lehet magyar színházat a magyar nyelv ismerete nélkül irányítani? A kérdés nem költői, a napokban – suttyomban – az Ifjú Szivek táncszínház direktori posztjára kiírt pályázat ugyanis feltételként nem tartalmazza azt, hogy a jelöltnek magyarul is tudnia kell. Vajon miért? Nagy hirtelen három okot találhatunk. Ad egy: nem is jutott eszükbe. Ad kettő: a posztra kiszemelt jelölt nem tud magyarul (ezért nem lehetett vele szemben ilyen feltételt támasztani). Ad három: a kormányhivatal úgy gondolja, egyszerűen nem írhat ki olyan pályázatot, amelyben követelményként szerepel a magyar nyelv ismerete – még akkor sem, ha történetesen egy magyar intézmény élére keresnek igazgatót. S ez így sorjában egyre rosszabb. Baj az is, ha nem jutott eszükbe – mert akkor miért kapják a fizetésüket, ha ilyen elemi dolgokra nem figyelnek –, ám ez a legkisebb probléma. Nagyobb gond – elsősorban a táncszínház társulata és közönsége számára –, ha az ok a poszt lezsírozása nem magyar jelölt számára. Az utóbbi hónapokban sem működött háborítatlanul az Ifjú Szivek, a kormányhivatal hónapokig ellenőrizte az intézmény könyvelését, hogy végül semmilyen lényegi hiányosságot ne találjon. (S ezért a semmiért bocsássa el az igazgatót.) Ám úgy, ahogy érkezhet egy hozzá nem értő politikai jelölt, előbb-utóbb távozik is. Ha pedig nem végez nagy pusztítást, a színház majd talpra áll s működik tovább. (Sajnos ehhez is hozzászoktunk már…) Nagyobb gondot jelentenek a fejekben lévő előítéletek, a nacionalista beidegződések. Nagyon valószínű, hogy pont azért nem írták bele a pályázati feltételekbe a magyar nyelv ismeretét, mert úgy érezték, ezt a szlovák kormány nem teheti meg. Vezető állami funkcióban nem lehet feltétel egy kisebbségi – főként a magyar – nyelv ismerete. Pont ez az a dolog, amely – szélesebb kontextusában – a leginkább hátráltatja a hivatali kisebbségi nyelvhasználat terjedését, a dél-szlovákiai kétnyelvűség természetessé válását. Van nyelvhasználati küszöb, vannak kétnyelvű űrlapok (már ahol vannak), a polgár a hivatalokban is megszólalhat (már ahol választ is kap) magyarul, ám az állam számára továbbra is tabu a kisebbségi nyelv ismeretének megkövetelése hivatalnokaitól. S ebben sajnos jobb- és baloldali pártok és kormányok egy követ fújnak. Pedig amennyire természetes, hogy az Ifjú Szivek igazgatójának tudnia kell magyarul, ugyanolyan természetes az is, hogy egy dunaszerdahelyi vagy királyhelmeci hivatalnoknak bírnia kell a helyiek által beszélt nyelvet. Persze, a szerdahelyi és helmeci hivatalnokok többsége beszél magyarul, ám „csak” azért, mert a helyi lakosság többségében magyar, s az alkalmazottak közülük kerültek ki. Nem azért, mert ezt előírnák. Ha a szlovák politikai elit tud lépni egy szintet felfelé, gondolkodásmódot tud változtatni, akkor tudunk kisebbségi kérdésekben is előrelépni. Addig maradnak a mostanihoz hasonló bizarr pályázati kiírások.