Čaplovič mellékvágányon?

Ha végigtekintünk az előrehozott választások óta eltelt közel másfél év oktatásügyi történésein, azt kell látnunk, a Kramáre fölé tornyosuló épületben kevés konkrétum, még kevesebb pozitívum történt. Annál több volt viszont a kisebb-nagyobb botrányokból, melyek mindegyikéért ugyan nem tehető személyesen felelőssé a miniszter, mert azok a rendszerbe beépülő pártszipolyokhoz köthetők, de a tárca első embereként a morális felelősség kétségkívül az övé. Viszont a tanársztrájkért és -bérharcért a felelőssége egyenesen elvitathatatlan. A gimnáziumokat fenyegető, a hatosztályos gimnáziumokat ellehetetlenítő miniszter, a szakoktatás barátja, a szlovák és a matematika sulykolásának híve, a szlovák nemzeti felkelés jeles propagálója, az iskolakörzetek feltámasztója, s ezzel a szabad iskolaválasztás megnyirbálója legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kiszámította, 500 kisiskola bezárásával a bérköltségek mintegy két százaléka lenne megtakarítható. Ám egyelőre csak 129 kisiskolát fenyegettek meg bezárással (ami azt is jelenti, hogy a megtakarítandó összegnek is csak valamivel kevesebb mint az ötöde folyna be). Ebből nekünk elsősorban a magyar kisiskolák fájnak, hisz ezek elvesztése bizonyos régiókban még tovább fokozná az asszimilációt, de a probléma természetesen szlovák kisiskolákat is érint. Ott asszimilációs veszély nem fenyeget, de vajon hol az a szülő, aki szívesen buszoztatná egyedül hatéves gyermekét egy menetrend szerinti járaton... A titkosszolgálatoknál lehetnek botrányok, az már bebizonyosodott, hogy a gyurcsányi „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek” – Szlovákiában is működik. Az államot szipolyozó stadionépítők a közbeszerzések során szétlophatják az országot, pár újságíró meg blogger fogja csak felemelni a szavát. Havercégek építhetnek sztrádákat, a nép örömmel fog autózni rajta, nem nézve, hogy a számlát még az unokái is fizetni fogják. Gyereke/unokája viszont e közönyös többségnek van. Nekik pedig mindenki a legjobbat szeretné. És éppen emiatt, mivel Čaplovič a gyermekeink jövőjével játszik, nemcsak a leginkompetensebb, hanem a legkártékonyabb miniszter is. Az oktatási rendszer amortizálásával a Smer szavazókat veszíthet, itt nemcsak a bezárt iskolájú kistelepülések, hanem az új törvény miatt zsúfolt városi iskolákban tanuló gyerekek szülei is játékba hozhatók. Így a miniszter – aki „csak” a párt politikai szárnyához tartozik, tehát sem a pozsonyi, sem a kassai csoport mögött álló oligarcháknak nem fia-borja – akár kényelmetlenné is válhat pártja számára. Az, hogy a törvénymódosításról szóló döntést a kormány szeptemberre napolta el, azt jelzi, legalább egy (iskola)évig nem lesz belőle semmi. Čaplovič nagyotmondásai rendre nem vagy nem eredeti formájukban mennek át a smeres szűrőn. Ez hosszú távon a miniszter pozíciójának gyengülését, de akár bukását is eredményezheti.