Busó, busa, USA

Ez borzasztóan lehangoló (mármint hangulatilag). Arról jutott eszembe, hogy múlt héten egy 15 éves mohácsi lány apukája felháborodva panaszolta a sajtóban, hogy a lányát a mohácsi busójáráson megfogdosták a busók. Persze az interneten több diskurzus is kerekedett, a szokásos forgatókönyv szerint két tábor ontotta a véleményét: az egyik szerint kár, hogy ilyen megalázó hagyományaink vannak, a másik szerint pedig ilyesmin Mohácson ilyenkor nem kell meglepődni, aki meg nem akarja, hogy ilyesmiben része legyen, az ne menjen Mohácsra. Máshova menjen, mondjuk az USA-ba, ott ilyen nincs. Valóban hagyomány, hogy a busójárás során a busók egy kicsit, hát, hogy is lehetne finoman mondani, huncut módon megfogdossák a lányokat, feneküket botokkal megcsapkodják. Mert hogy ez egy régi termékenységi kultusz (maradványa). És valóban, én is emlékszem egy régi borbásmarcsis riportra, amikor a busókkal a háttérben nyilatkozó Borbás Marcsit a hagyományőrző busók ilyenformán egy göcsörtös fadarabbal meghuncutkodták, megtapogatták, vidám termékenységikultusz-hangulatot csempészve az unalmas tudósításba. Szóval akinek nem tetszik, ne menjen oda, mondják a busológusok. Aki kolbászt visz a szatyrában, ne csodálkozzon, ha ugatják a kutyák, mondta Koltai Róbert Jordán Tamásnak a Sose halunk meg című filmben. Aki meg nem akarja, hogy megerőszakolják, ne öltözzön kihívóan, következik a kristálytiszta konklúzió.

Hagyomány. Ez egy annyira szép szó hangalakjában és írásképében egyaránt, hogy az ember szíve szakad meg, ha csak rágondol. Ami hagyományos, az nem lehet rossz. Mert a miénk, őseinké, egy örökség, amelyet megőrizni vagyunk kötelesek, sőt, kutya kötelesek. A hagyományőrzés köteles kutyái. Ezzel csak az a baj, hogy őseinknek igazából nem voltak hagyományaik. Ha valamit csináltak, akkor annak a valaminek szerepe volt. Ha valamit nagyon régtől csináltak, akkor azért, mert még mindig volt valós rendeltetése. Azt csinálták, és azzal, amihez hozzájutottak, és ahogyan. És általában az újat keresték, ha az megkönnyítette a dolgukat. Ha meg nem, akkor nem. Majd jött a 19. század, meg a városi polgárság, melynek tagjaiban nosztalgia ébredt egykori falusi felmenőik irányában, és elkezdték azokat a dolgokat csinálni, amelyekről úgy gondolták, hogy falusi. Jó példa erre a lecsó, amelyet később a parasztok tanultak el a városiaktól, miközben a városiak azt hitték, módfelett parasztos ételt esznek. A hagyományőrzés kedvéért életben tartott hagyomány olyan, mint a tévés folklórműsor, melyben népviseletbe öltöztetett személyek imitálják a hegedülést.

A busa meg egy halfaj, nálunk nem őshonos, de van belőle jócskán. Kínából származik, ilyen szempontból rokonságot mutat a műszálas zoknival meg a hamis Adidas cipővel. Egyszer majd ez is mind hagyomány lesz, csak bírjuk kivárni.