Most érdemes bezsákolni

Hétvégi kiszállásaim során többször nyugtáztam magamban, hogy a hetvenes éveikben járó lelkes hagyományőrzők jobban tűrik a kánikulát, holott van rajtuk alsószoknya, rakott szoknya, gondosan keményített kötény. A kackiás bajuszú bácsik sem ingujjban lépnek a nagyérdemű közönség elé. Ennek ellenére élvezik a forgatagot, jól viselik a többórás zötykölődést és a tábori körülményeket. Búcsúzáskor már egy újabb testvértelepülési rendezvényt terveznek. 

Egy szívemnek kedves nagykéri asszonnyal is összefutok a tardoskeddi parkolóban. Eligazítja a pruszlikot, derekára köti a sokadik szoknyát, haját gondosan hátrasimítja. Nem a fellépőkkel érkezett, mert szívesen maradna hosszabban, hogy jusson idő hosszabb baráti beszélgetésekre. Nagy hirtelen meg sem tudnám számolni, hány hétvégi rendezvényről tudósítottunk eddig, ám ami feltűnt, hogy a helyi és a megyei önkormányzati képviselőkön, szervezetek és intézmények vezetőin kívül nem sok politikussal találkoztam ezen a nyáron. Úgy láttam, másoknak sem hiányoztak. 

Nagyon jól van az úgy, hogy a régióbeli fesztiválok apolitikusak. Másrészt viszont fájlalom, ahogy erre alkalmas fórumokon is hallgat a mély. Időnként felszisszenek, amikor az általam választott küldöttek, mert hát a mi szavazataink „küldték” őket oda, ahová, merész párbajozóként felveszik az ellenfél által ledobott kesztyűt. Mi ezzel a gond? Időnként úgy érzem, hogy az arrogáns, egyre durvább lépésekhez folyamodó ellenfél modora nem illik hozzájuk. Az agresszív, manipulatív kommunikálás nem a sajátjuk. 

De mit érezhetnek azok a választók, akiknek a képviselői meg sem szólalnak? Még csak az együttérzésüket sem fejezik ki azokkal szemben, akiket a jelenlegi kormányban lévők sanyargatnak, holott ma már a parlament küszöbéig sem jutnának el? Akik hamarosan kitűzetik minden állami intézményre a zászlót, lehet, hogy idővel az ablakainkra is. Adódhat olyan helyzet, hogy már nemcsak a falunapokon gyönyörködhetünk a népviseletben, hanem mi, újságírók is pörgős szoknyában, pruszlikban, rámás csizmában kell, hogy megjelenjünk a hivatalos sajtótájékoztatókon. 

Egyrészt örömmel töltött el, másrészt fájt, hogy a rangos kulturális intézmények élén történt leváltások miatt tiltakozók közt csupán a Bázis egyesület tagjait fedeztem fel. Tudom, magánszemélyként nagyon sok, fővárosban élő, tanuló és dolgozó magyar is kivonult tiltakozásul. A „többiek” hallgatnak, nem reagálnak a történésekre, és nem sajdul bele a lelkük. Úgy érzem, az idei nyárnak több üzenete is van számunkra. Érdemes bezsákolni a közösségi élményeket, de ugyanígy érdemes az emlékezetünkbe vésni azt is, hogy amikor a hatalom ok nélkül megaláz és meghurcol valakit, bennünket is bántanak!