Büntetéssel a reformok útján!

Történik ugyanis, hogy a tavaly meghirdetett reform első lépéseként három rendelkezés lép hatályba: az egyik szerint közmunka vállalása nélkül nincs szociális segély, a másik szerint a szociális segélyből is lehet szabálysértési bírságot fizetni, s a harmadik alapján azok a szülők, akiknek gyermekei több mint 15 órát hiányoznak igazolatlanul az iskolából, nem kapnak iskolalátogatási pótlékot.Az első rendelkezésnek annyi köze van a romákhoz, hogy vannak roma munkanélküliek is. De a szabály (egyébként nagyon helyesen) mindenkire vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy aki nem vállal közmunkát, nem kap segélyt. No jó, és mi van akkor, ha nincs közmunka. Szó se róla, az ország tele van parlagon hagyott földdel, koszos falukkal, utcákkal, nem kell félni, hogy ne lenne mit csinálni. De mi van akkor, ha a közmunka elfogy. Ha belép húsz munkanélküli, takarítanak, parlagfüvet irtanak stb. S a többi száz? Vagy ezer? Nem kapnak segélyt? Minden egyes ilyen típusú korlátozó szabályozás hetek alatt elérte a határait. Legutóbb Magyarországon láttuk: közmunka van, esetenként nincs, esetenként havernak van, mert ha közmunkában el tudunk helyezni 400 ezer embert, akkor kérdem én, miért nem tudjuk elhelyezni őket közhasznú, de munkahelyként meghirdetett helyen. Igen, tudom, arra nincs pénz. Erre lesz? Az nem csak úgy van ám, hogy uccu neki, utcát söprünk, havat hányunk. Ahhoz kell söprű, lapát, mester, meg egy polgármester, aki állja, és aki ellenőrzi. A kudarc előre borítékolható. Ami pedig szomorú, hogy a roma kormánybiztos a közmunkaprogramot, tehát az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elvet roma politikaként láttatja... Ha más nem, legalább szomorú. A szabálysértési bírságok fizetésére vonatkozó rendelkezés rendben van. Legalábbis annyira rendben, mint a bírságok általában (csak megjegyezzük, hogy a hatszáz eurós gyorshajtási büntetések, amit valakik zsebből fizetnek ki, mennyire reálisak, de ez más lapra tartozik). Az iskolalátogatási pótlék (amit egyébként jövedelemhez, nem roma származáshoz köt a vonatkozó szabályozás) megvonása, ha a gyerek iskolakerülő, teljesen korrekt dolog. Csak előbb azt is értelmezni kellene, mi az a 15 óra. Az igazolatlan hiányzás? A bizonyítható lógás? Merthogy 15 óra az három tanítási nap – ilyen átlagnál elit gimnáziumok igazgatói lejtenének rituális táncokat örömükben a katedra tetején. És vajon minden 15 óra után ez következik? Mert nem mindegy. Legfőképp viszont az nem mindegy, hogy az ún. romakérdést (ami egyébként polláki megfogalmazásban is alapvetően a mélyszegénység problémája, nem a romáké) miért a szankciók oldaláról közelítjük meg. A válasz adja magát: mert romának lenni szankcionálandó. Nos, ezzel az alapállással a probléma pontosan annyira oldódik meg, mint amennyire a krasznahorkai telektulajdonosok problémái Kotleba megérkezésével. Gratula.