Brexit: kint is, bent is vadászna a brit oroszlán

Ez a brexitreferendum óta eltelt 2 év meghatározó brit megállapodása, idén július 7-én köttetett. Theresa May taktikus lavírozással igyekezett mind a „kemény”, mind a „puha” brexitet pártoló partnereit kielégíteni – így születhetett meg az egyezmény, amely viszont politikai veszteségekkel járt. Az egyezmény egy sor magas rangú brit politikus lemondásához vezetett, többek között Boris Johnson külügyminiszter és David Davis brexitminiszter is távozott. Azt azonban a kritikusok is elismerik, hogy mégiscsak ez az első, a teljes brit vezetést egyesítő hivatalos brexitstratégia.

Három fontos eleme van, melyek a vámokat, az áruk szabad áramlását és a kereskedelmet érintik. A vámok és az árucikkek szabad áramlását illetően ún. kombinált vámterületet javasol, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a termékek szabad áramlása az EU-val megmaradna, és a hazai tarifák regulálnák az EU-val való kereskedelmet, miközben Nagy-Britannia nem maradna teljes jogú tagja a vámuniónak. Ebből két fő probléma adódhat. Először is az áru szabad áramlása a belső piac fontos, de nem egyetlen alapköve, hiszen az úgynevezett 4 szabadságelv az áruk mellett a szolgáltatások, a tőke, és a munkaerő szabad áramlását is biztosítja. Az EU álláspontja az, hogy ha egy ország a belső piac teljes jogú tagja akar lenni és annak előnyeit élvezni, akkor mind a 4 szabadságelvet be kell tartania. Azonban tudjuk, hogy Nagy-Britannia ellenzi a munkaerő szabad áramlását, és ebből egyelőre nem enged.

A brit javaslat része továbbá, hogy London önálló kereskedelmi megállapodásokat köthet az EU-n kívül. Ez is nehezen kivitelezhető, mivel az EU egységesen köt kereskedelmi megállapodásokat harmadik országokkal; ebbe az egységbe beletartozik a belső piac és a vámunió összes tagja. Tehát az EU alakítja az unió egységes kereskedelmi stratégiáját, és tárgyal a harmadik féllel. Viszont a britek nem akarják, hogy az EU beleszóljon új kereskedelmi kapcsolatainak alakításába, tehát az EU nélkül akar tárgyalni. A britek már korábban kijelentették, hogy az USA-val, Ausztráliával és Új-Zélanddal kívánnak új kereskedelmi megállapodásokat kötni, mégpedig az EU beleszólása nélkül. Mindebből kiderül, hogy Nagy-Britannia nem akar sem a vámunió, sem a belső piac tagja maradni, ami „kemény” brexitet jelent.

A kombinált vámterület és az EU-val való speciális kereskedelmi kapcsolat létrehozása viszont azt jelentené, hogy az érintett termékeknek továbbra is EU-s standardoknak kell megfelelniük. Tehát ebben az esetben a brit jog továbbra is alá lenne rendelve az Európai Bíróságnak. Mindezt a „kemény” brexit hívei ellenzik, ők teljes jogi kontrollt és ezzel az EU-tól való abszolút függetlenséget akarnak. Ez azonban a kereskedelmi kapcsolatok radikális átalakulását eredményezné, és nehezen lehet megjósolni, milyen gazdasági következményekkel járna. Pontosan ezért jelentős a „chequers-i egyezmény”, hiszen a „kemény” brexit radikális következményeit próbálja elkerülni, „puha” brexitelemek megtartásával.

Hogy mit szól mindehhez az EU? Többször „kimazsolázásnak” nevezte a brit stratégiát. A jelenlegi álláspont szerint az EU nem engedi, hogy a britek megtartsák az EU-tagság pozitívumait úgy, hogy nem hozzák meg a kellő áldozatokat. Jelenleg tehát a „chequers-i egyezmény”, az EU bólintása nélkül csak egy brit belpolitikai konszenzus. Hogy az EU is áldását adja-e rá, az már szeptemberben kiderülhet.

Rácz Orsolya

A szerző kül- ás biztonságpolitikai elemző