Borítékolt státustotoja

Rudolf Schuster szerint a szlovák kormány nem csipkedi magát eléggé státustörvényügyben, még mindig nem folynak érdemi tárgyalások külügyminiszteri vagy kormányfői szinten, egyszóval totojáznak csupán odafönn, ahelyett, hogy pontot tennének a torzsalkodás végére. Nem szívesen teszem, de ezúttal igazat kell adnom köztársasági elnökünknek. Nem úgy Eduard Kukan, hiszen a külügyminiszter tegnap egész egyszerűen megalapozatlannak nevezte az elnöki bírálatot.

Ha jól számolom, hét hónappal ezelőtt fogadta el a magyar Országgyűlés a kedvezménytörvényt. Ha már én is hónapokkal korábban tudtam arról, mi készül, országunk bölcs vezetését sem igen lephette meg a státustörvény. És az sem, hogy 2002. január elsején bizony, tetszik, nem tetszik, hatályba lép a jogszabály. ĺgy is lett, előkerült a vízjeles igazolványpapír, a haragoszöld műbőrre rányomták a Szent István-koronát, berendezték a státusirodákat, a magyar parlamentben kattogtak a vakuk az első átadáson, a mi külügyminiszterünk meg tegnap azt találta mondani, hogy a szlovák diplomácia szerint még nem érett meg a helyzet a miniszteri vagy – ne adj’ isten! – kormányfői szintű tárgyalásokra. Azért jó hírt is közölt Kukan, nevezetesen azt, hogy hű fegyverhordozója, Jaroslav Chlebo államtitkár levelét megírta magyar kollégájának, melyben Németh Zsolt tudomására hozza, tulajdonképpen mi nem tetszik Szlovákiának a státustörvényen. Ezzel gyakorlatilag Horváth Gábor magyar külügyi szóvivőnek adott igazat, aki már régen a szemükre vetette, hogy a szlovák dipomácia képtelen érthetően megfogalmazni, mi baja a törvénnyel. Kukannak volt még egy szép mondata: ő úgy véli, Magyarország kezdeményezőkészségével van baj, Budapestnek kellett volna vehemensebben keresnie a megoldást.

Persze. Meg egy borítékot, hogy Chlebo postára adhassa végre a levelét.