Boris és a csajok

Kollár múlt héten még kórházban lábadozott az autóbalesete miatt, melyet akkor szenvedett, amikor nemeslelkűen felajánlotta egy hölgynek, hogy elfuvarozza őt a patikába a kijárási tilalom idején. Azóta lassan gyógyulgat, múlt héten mégis kétszer sikerült a címlapokra kerülnie. Először amikor kiderült, hogy a koalíciós tanács a kórházi ágya mellett ülésezett, másodszor pedig akkor, amikor a kórházi nővérek forrongani kezdtek, hogy Kollár hölgylátogatói folyamatosan olyan kérésekkel bombázzák őket, amelyeket nem kötelesek teljesíteni. Amikor a nővérek jelezték nemtetszésüket a kórház vezetésének, elbocsátással fenyegették őket és a karácsonyi jutalom megvonását is kilátásba helyezték.

Üdvözöljük Szlovákiában.

A két eset azért kavart különösen nagy vihart, mert jelenleg tilos a kórházi látogatás. Ha egy átlagember ma kórházba kerül, akkor nincs rá lehetőség, hogy egy családtag, barát, akárki meglátogassa. A házelnöknél meg szinte sorakoztak a látogatók – ez azért képmutatás a javából. A két eset közül talán az első könnyebben kimagyarázható: Kollár egy speciális, VIP-szobában volt elkülönítve, külön bejárattal – ha olyan fontos az ügy, hát akkor találkozzon Matovičcsal, Sulíkkal meg Remišovával. Mégiscsak veszélyhelyzet van, ő meg a koalíció egyik vezetője. A másik ügy már macerásabb.

Azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt a nővérek és Kollár, illetve a hölgylátogatók között, ezért ezen a téren nem sietnék az ítélkezéssel. Könnyű elképzelni, ahogy a házelnök és a sleppje kiskirályként ugráltatja az agyonterhelt nővéreket (állítólag a tea nem érkezett elég gyorsan), az egyiknél elszakad a cérna és visszaszólt. De nem voltunk ott, így éljünk az ártatlanság vélelmével. Beszéljünk inkább arról, amit tudunk. Kollár a cirkusz után feltöltött egy videót, amiben ugyan elmondja, hogy bocsánatot kért, de az esetért nem vállal zéró felelősséget sem. Az egyik nővért „fekete báránynak” nevezte és az ő nyakába varrja az egész incidenst. Felmerül a kérdés: erre miért volt szükség?

Miért kell az ország második legfőbb közjogi méltóságának videóban megvádolni egy kisembert?

Miért nem elég tisztázni a helyzetet és bocsánatot kérni, miért kell mindig találni egy bűnbakot, aztán mindent a nyakába varrni? Még ha Kollárnak minden szava igaz, akkor is a kicsinyesség csúcsa egy szerencsétlen nővért a busz alá hajítani csak azért, hogy a pártelnök tisztán csilloghasson a választók szemében. Elég lett volna minimális felelősséget vállalni, mert mindenki tudja, mi a helyzet, ismerjük az egészségügyet, tudjuk, hogy a vírus miatt a szokásosnál is jobban le vannak terhelve a kórházak, és mindenki nehezen bírja idegekkel. Elég lett volna annyit mondani, igen, ez történt és bocsánat.

De ehhez kellene némi empátia, kulturáltság és államférfiúi méltóság. Boris Kollár újra és újra bizonyítja, hogy legalább annyira méltatlan a házelnöki posztra, mint elődje, Andrej Danko volt. Család vagyunk, mi? De csak addig, amíg úgy ugrálsz, ahogy ők fütyülnek.