Bolíviai bőszítgetés – kokainnal

Bár elhangzanak Venezuela–Kuba–Bolívia-tengely létrehozását jövendölő értékelések – a vadabb fantáziájúak még Brazíliát is hozzáteszik –, a latin-amerikai helyzet azért ettől valamivel bonyolultabb. Latin-Amerika már néhány évtizeddel az USA megalakulását követően központi jelentőségre tett szert az amerikai külpolitikában.

A Monroe-elv 1823-as kihirdetésétől számítva az egész amerikai kontinens az USA befolyási övezetének számított, legalábbis a deklarációk szintjén. Ez utóbbi megjegyzés azért fontos, mert a 19. század végéig nem az USA ereje garantálta a Monroe-elv betartását, tehát hogy az európai gyarmattartó hatalmak nem avatkozhatnak be a „két Amerika” ügyeibe. Az USA ugyanis a 19. század végéig nem volt „világhatalmi” szinten, ezért a brit haditengerészet biztosította az atlanti „cordon sanitaire-t”. Nagy-Britanniának mint vezető világhatalomnak ugyanis a status quo bármilyen nagyobb változása komolyan sérthette érdekeit. Washington az 1800-as évek végétől kezdett intenzíven beavatkozni a latin-amerikai helyzetbe, és egyre inkább hajlandónak mutatkozott katonai intervenciók végrehajtására is politikai, stratégiai és gazdasági érdekeinek védelmében. Az USA a teljesség igénye nélkül vonult be például Mexikóba, a Dominikai Köztársaságba, 1898-ban elvette a spanyoloktól Puerto Ricót, és protektorátusa alá helyezte Kubát. Az USA még inkább érdekelt lett a dél-amerikai történésekben, miután az amerikaiak sikeresen végrehajtották a Panama-csatorna tervét. Dél- és Közép-Amerika tehát fokozatosan az Egyesült Államok kizárólagos befolyási övezete, „hátsó udvara” lett.

Latin-Amerika sajátos geopolitikai helyzetéből következően kimaradt a hidegháborús vetélkedés fő vonalából is. Bár előfordulnak helyi konfliktusok, mint például Peru és Ecuador között, mégis a Föld egyik legkevésbé militarizált térsége. Brazília globális mértékben is komoly hatalom, és befolyása a jövőben csak növekedni fog. Argentína követi, s bár esetenként féltékenyen tekintget északi szomszédjára, mégis rendkívül kedvező stratégiai helyzetben van, hiszen egyedüliként Latin-Amerikából Buenos Aires megkapta a „nem NATO-szövetséges” státusát az USA-tól. Brazília és Argentína egyébként a kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően lemondott nukleáris fegyverek előállításáról is, ami ismét csak arra utal, hogy nem érzékelnek létüket fenyegető veszélyforrást. Latin-Amerikában más jellegűek a biztonsági kihívások, mint a Föld többi térségében, és sokkal inkább a lokális instabilitás, gerillaháborúk, szociális feszültségek és kábítószerek problémakörében összpontosulnak. Ehhez igazodik az amerikai jelenlét is, amely sokkal kisebb katonai értelemben, mint arra a térség méreteiből és fontosságából következtetni lehetne. Washington sokkal inkább politikai és gazdasági eszközökkel szilárdítja meg befolyását.

Washington legfontosabb partnere biztonsági szempontból jelenleg Kolumbia. Az ország ugyanis a térség fő kábítószer-termelőjének számított. Bár az USA-nak hivatalosan nincsenek közvetlenül harcoló katonai egységei Kolumbiában, a központi kormány drogellenes törekvéseit több ezer amerikai katonai tanácsadó támogatja. Ezenkívül a bogotái kormány anyagi támogatásban is részesül, továbbá az USA fegyvereket szállít az országnak, és részt vesz a fegyveres erők kiképzésében. Kolumbia az amerikai katonai segélyek egyik legfontosabb célországa is. A gond csak az, hogy bár a központi kolumbiai kormány komoly eredményeket ért el a kábítószer-előállítók elleni harcban, a termesztők áttették székhelyüket és termelési bázisaikat a szomszédos országokba. Ezek közül is kiemelkedik például Venezuela, amelynek vezetője, Hugo Chávez így is megpróbál borsot törni az USA orra alá. Ismerve az amerikaiak érzékenységét, kétségkívül rossz hír Washington számára, hogy az új bolíviai elnök legalizálni akarja a kokatermesztést. Márpedig ha ezt megteszi, ez sokkal veszélyesebb lesz az amerikai érdekekre, mint valamiféle Kuba–Bolívia–Venezuela-tengely, amely nem annyira hozza izgalomba a stratégákat. Bolívia ugyanis végrehajthat „stratégiai fordulatokat”, de az ország olyan szegény, és geopolitikai szempontból – amerikai szemszögből – annyira jelentéktelen, hogy nem képes komoly fejfájást okozni az USA-nak, akármennyire szeretnék is egyesek. Ha viszont beváltja a kokával kapcsolatos fenyegetéseit, jogosan bőszíti fel nemcsak Washingtont, hanem az egész civilizált világot is.

A szerző külpolitikai elemző