Biztonság és hatalom

Előrehozott hatalomátadás és isztambuli NATO-csúcs. A kettőnek együtt kellene előmozdítania az iraki újjáépítést, s most a nemzetközi sajtó azt találgatja, csökken-e vagy nőni fog az erőszakos cselekmények, merényletek száma az arab országban. Először az isztambuli döntésről: azt jelenti, hogy a NATO ott is lesz meg nem is Irakban. Az iraki rendvédelmi erők kiképzésének vállalása volt a maximum, ami a Párizs–Berlin tengelytől elvárható volt és az a minimum, amellyel Bush úgy térhet haza rövid időn belül második európai útjáról, hogy nem veszti el arcát, s valamiféle közeledést mutathat fel az amerikai közvéleménynek. Tizenhat NATO-ország már így is jelen van Irakban – igaz a legtöbb csak jelképesen –, s talán jó is, hogy a NATO, mint szervezet nem tett nagyobb vállalást, mert félő, hogy úgy járt volna, mint Afganisztánban. Itt – katonai szakértők szerint – a NATO szerepvállalása a teljes kudarc előtt áll, s az egyik legfontosabb isztambuli döntés épp ezt a csorbát lenne hivatott kiköszörülni. Legalábbis szavakban, mert ha tényleg ki akarnák terjeszteni az ellenőrzést Kabulon kívülre is, akkor sok-sok ezer katonát kellene Afganisztánba küldeni, amihez pillanatnyilag egyetlen tagországnak sem fűlik a foga.

A hatalomátadás jelképes volt, függetlenül attól, hogy előrehozták. Mert nem lehet ott hatalmat gyakorolni, esetünkben megteremteni a közigazgatást, újraszervezni a normális életet, ahol a közbiztonságnak a minimuma sincs meg. Ugyanakkor sokszor a jelképek is fontosak, és itt jutottunk el a merényletekhez. Nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogyan fognak viselkedni az iraki felkelők, mert nem tekinthetők valamiféle egységes masszának. Csak annyi biztos, hogy különböző érdekcsoportokról van szó, nem egy központból irányítottak, még akkor sem, ha sok akció koordináltnak tűnik. Azok a csoportok, amelyek tényleg Irak szuverenitásáért harcoltak, feltehetőleg beszüntetik akcióikat, s megvárják, mire képes Allávi kormánya. Ugyanakkor vélhetően többen vannak azok, akik ezt az ideiglenes kormányt az amerikaiak bábjának tekintik, s már most fegyverrel akarják megteremteni maguknak a lehető legjobb pozíciókat a januárban esedékes választásokhoz. Amelyeket valószínűleg későbbre kell majd halasztani, éppen a biztonsági helyzet miatt.

Ebből a szempontból tényleg nagyon fontos, hogy a NATO kiképezze az iraki rendfenntartó erőket. A katasztrófa az, hogy ez gyakorlatilag csak most kezdődik el. Az amerikaiak eddigi erőfeszítései nagyon vegyes eredménnyel jártak. Brit kormányforrások szerint vagy 30 ezer, már kiképzett rendőrt kell elbocsátani, mert vagy képtelenek feladatuk teljesítésére (egyszerűen nem mennek oda, ahol robbantanak és lőnek), vagy megbízhatatlanok: eddig is sokan álltak át a felkelőkhöz. Az USA nyilvántartásában 120 ezer rendőr van, közülük 30 ezer meg sem jelenik a munkahelyén, a többinek a fele még semmilyen kiképzést nem kapott. A rendőrök 5 százalékának van rádió adó-vevője, 20 százaléknak golyóálló mellénye. Márpedig a közbiztonság kérdése itt a legsúlyosabb politikai probléma, azt is eldöntheti, milyen lesz a jövőbeni iraki rendszer.