Bizonyítási kényszer

Igor Matovič kiválásával és az Egyszerű Emberek minifrakció érőben lévő, e sorok írásakor még ismeretlen formájú függetlenedésével elveszteni látszik formális parlamenti többségét a Radičová-kormány. Bár a valóságban mind az Egyszerű Emberek, mind a KDH-ból száműzött Andrej Ďurkovský külső támogatásukról biztosították a kormányt, az eddig sem egyszerű kirakójáték tovább bonyolódik. Még azt sem lehetne mondani, hogy most már legalább a megmaradt képviselők háza táján minden rendben van, hiszen rendezetlen a félreszavazó KDH-s Radoslav Procházka ügye, és folyamatosan hallatja hangját a nagyobb befolyást követelő OKS is. Úgy tűnik, túlontúl sok erőt vesz el a koalíciós pártoktól a kormányzóképesség fenntartása, ami végső soron pont a kormányzás tartalmát veszélyezteti. Jogosan merülhet fel az a kérdés, van-e így egyáltalán értelme ezt a kormányzati konstrukciót „erőltetni“.

A válaszban sokat segíthet a Focus legfrissebb felmérése, mely szerint a Smer támogatottsága 43,2%-on áll, s az SNS (5,4%) is bejutna a parlamentbe. A jelenlegi kormánypártok a mandátumszámot tekintve kisebbségbe kerülnének, a Smer azonban az SNS-en kívül bármelyik jelenlegi kormánypárt bevonásával is többséget, sőt stabil többséget tudna magának biztosítani. Ráadásul a kormány szétesése vélhetően a Smer irányába terelné a csalódott szavazók egy nagyobb részét.

A jelenlegi kormánykoalíció pártjai előtt tehát a választási lehetőségek a nehézkes kormányzás vagy a hatalom visszapasszolása Robert Ficónak. Ez utóbbi eshetőség nem áll egyik párt érdekében sem, sőt, Igor Matovič nyerne azzal, ha formálódó politikai pártjával már most ringbe kellene szállnia.

Egy esetleges előrehozott választáson kérdéses lenne a magyarok érdekképviseletének alakulása is - az 5%-os küszöb környékén mozgó MKP kapna esélyt a jelenleg körülbelül 6%-os támogatottsággal bíró Híd szavazói bázisa egy részének elhódítására. Egy ilyen folyamat esetleges végeredményét lehetetlen előre jelezni, a Hídnak azonban jelenleg nem érdeke kockáztatni pozícióit - egészen addig, amíg a kormányzati szereplése nem kockáztatja a 2014-es választásokon való befutás esélyeit. Hasonló helyzetben van az SaS is, melynek támogatottsága folyamatosan csökken, és nem világos, hogy számukra az előrehozott választások, vagy a Radičová-kormány helybenjárásának folytatódása és népszerűségének csökkenése jelent-e nagyobb veszélyt.

Éppen ezért a Radičová-kormány túlélésének kulcsa az, hogy biztosítani tudja az azt alkotó pártok vezetését arról, hogy a koalícióban való kitartásuk kisebb kockázatot jelent népszerűségüknek, mint az azonnali kilépés.
Ennek a biztosítéknak leginkább a programba bekerült, a pártok számára fontos ügyek melletti egységes kiállásra és az egymás iránti szolidaritásra kell vonatkoznia. Egymás lábán taposva ugyanis legjobb esetben is csak Robert Fico asztalának sarkáig lehet eljutni - azon sarok veszélyeiről pedig Vladimír Mečiar is sokat tudna mesélni.
Ravasz Ábel