Bin Ladenné megszólalt

Carmen asszony azért érkezett Párizsba, hogy a könyve megjelenése alkalmából újságírókkal találkozzon. A Letépett fátyol izgalmas tudósítás a többnyire csak véres napi hírekből ismert bin Laden jelenségről. Az interjú idején a CIA emberei kószáltak a szálloda halljában, a hölgy mozgáskörzetében titkos mikrofonokat helyeztek el és minden pillanatát miniatűr kamerák kísérték. Pedig a hölgy – nagyon csinos asszony – nem élettársa, csupán sógornője a rettegett terroristának. De minden bin Ladent hasonló módon figyelnének. Vannak elegen... E nagy családba jutott be ifjú feleségként Carmen, a tizedik fiú, Jeszlam asszonyaként. Erről így beszélt a Paris Match munkatársának: „Mohammed sejk, a férjem – akárcsak Oszama, vagyis a sógorom apja, jemeni származású. A 30-as években került Szaúd-Arábiába és építési vállalkozást alapított. Nagyon vallásos ember volt és ezért kapta meg a két nagy szent hely, Mekka és Medina tervezési, bővítési és átépítési programját. Ez a hatalmas értékű megbízatás egyben a legjobb ajánlólevél volt mindenhová. Amikor Mohammed sejk meghalt, a cég már nagy és befolyásos volt.” Aztán jött az olajárrobbanás, Szaúd-Arábiába özönlöttek a dollármilliárdok. Egy 1991-es szaktanulmány 36 milliárd dollárra becsülte a bin Laden cég vagyonát.

Mohammed sejknek 54 gyermeke volt 22 különböző asszonytól! Minden fiúgyermek részes volt a vállalkozásban, a lányokat fél rész illette, és nem dolgozhattak. Carmen férje a tizedik fia volt, Oszama a tizenhetedik. A birodalmat most a legidősebb fiú, Bakr irányítja.

Természetes, hogy kérdezték Oszama bin Ladenről is, s arról, hogy beszélgetett-e a sógorával. „Egy nap Dzsiddában csengettek a kapunkon. A lányaimmal játszottam és európai módon voltam öltözve. Ajtót nyitottam. Oszama állt előttem. Mikor meglátott, felkiáltott és elfordította a fejét. Nem értettem, mit akar és azt mondtam, hogy Jeszlam, a férjem a belső szobában van, odakísérem. Tiltakozott. Csak később értettem meg, hogy nem akart engem látni, mert asszony vagyok, ráadásul fátyol sem volt az arcomon.” Arra a kérdésre, hogy szerinte él-e még Oszama, határozottan állította, hogy igen, mert ha meghalt volna, a család ezt tudatta volna, a rájuk nehezedő feszültség csökkentésének reményében is. Carmen asszonynak nincsenek kételyei afelől, hogy a terrorista vezér ma is kapcsolatot tart testvéreivel, mert az iszlám jog szerint a vagyoni járandóság továbbra is megilleti. A seria, a mohamedán egyházi és polgári jog rendelkezése rá is vonatkozik. „Még ha igaz is lenne, hogy testvérei nem fizetik a részét – noha ebben kételkedem – az iszlám nevében azonnal akadnának segítői. Oszamának nem kell azt mondania, hogy szükségem lenne néhány millió dollárra egy nagykövetség felrobbantásához, elég arra hivatkoznia, hogy az iszlám terjesztéséhez kell a pénz. Meg fogja kapni.”

Carmen elmondta a tudósítóknak, hogy lányai miatt menekült el ebből a fojtó, zárt világból. Félt, a család lázadónak tartotta. „Szaúd-Arábiában az anyaságot agymosás előzi meg, az asszonyt meg kell törni.” A sors különös iróniája, hogy egykori férje is abban a városban él, ahol ő – Genfben. Tizenöt éve szakítottak, 10 éve beadta a válókeresetet, de a volt férj 2001-ben svájci útlevelet „vett”. „Három hónappal később Oszama New Yorkba küldte a repülőgépeket...” Okkal merült fel, hogy miért nem változtatja meg a nevét. Ez semmit sem módosítana a dolgokon, mondta és hozzátette: ismerik, és arra gondolnának, hogy titkolni valói vannak. A merénylet után őt is fenyegették. „Nem a néven múlik” – tette hozzá. „Oszama, vagy más, de mindig újra kezdik. A névnek nincs jelentősége”.