Bin Laden pénzei nyomában

Románia az első országok között volt, melyek hivatalosan is bejelentették, készek átengedni légterüket az amerikai hadműveletek lebonyolítására, megelőzve ezzel a parlamenti jóváhagyásra lényegesen több időt váró NATO-tagországokat. Ennek a gyors lépésnek azonban volt egy másik, a romániai belpolitikában az elmúlt héten nagy vihart kavart más indoka is.

Világszerte egyre több szó esik azokról a szervezetekről vagy országokról, ahonnan Oszama Bin Laden, a terrorista tálibok vezére pénzügyi támogatást kaphatott. Nos, néhány napja a nemzetközi hírügynökségek előbányásztak egy 1996-ban készült Oszama Bin Laden-interjút, amelyben a világ első számú közellensége arról számolt be, hogy melyek azok az országok, ahol pénzügyi kapcsolatokat épített ki. És ezek között bizony megemlített kelet-európai országokat is, nevesítve Romániát.

Mondottuk, a nyilatkozat közlése nagy politikai vihart kavart Romániában. Elsősorban azért, mert abban az időszakban, melyet Bin Laden említ, ugyanaz a politikai erő volt kormányon, amely ma is vezeti Romániát, és amely kétségbeesetten igyekszik bizonygatni – elsősorban a Nyugat számára – hogy véglegesen szakított a múlttal, az euróatlanti szervezetekhez való csatlakozás reményében pedig letagad mindent, ami ezt a múltat beárnyékolhatná. A tények mellett azonban a magyarázkodások elég halványaknak tűnnek és a mai napig nem sikerül(hetett) hitelt érdemlően megcáfolni a vádakat.

Ahhoz, hogy valóban megérthessük az egész folyamatot, el kell mondani azt, hogy a 90-es évek elejétől Románia valóságos paradicsomnak számított mindenféle csempészáru átszállítására, és nem utolsósorban forgalmazására. Ehhez elég csak annyit megemlítenünk, hogy ‘90-’92 között Romániában semmiféle vámtétel nem terhelte az országba behozott árukat. A rágógumitól egészen a radioaktív anyagokig, a fegyverekig vagy a gyerekekig, mindennel lehetett kereskedni, a legkisebb rizikó nélkül. És nem véletlen, hogy ezek közül a legjövedelmezőbb, a cigarettával való kereskedés szinte kizárólagosan az arab szervezetek kezébe került.

Ez volt az az időszak, amikor kialakultak az abban az időben teljesen törvényesen működő hálózatok. A román állam sok száz millió dollár bevételétől esett el, a hazai dohánygyárak a csőd szélére kerültek. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az abban az időben teljesen legális hálózatok élén sokszor a nemrég kimúlt kommunista rezsim jeles képviselői álltak, akiknek megmaradtak és továbbfejlődtek az elmúlt évek külföldi kapcsolatai. Melléjük nagyon gyorsan zárkóztak fel a Securitate volt tisztjei, akik felismerve a lehetőségeket, újramelegítették kapcsolataikat az arab országokból, elsősorban Irakból, Szíriából vagy Libiából betelepült korábbi informátoraikkal. És itt volt az a pillanat, amikor joggal feltételezhető, hogy ezek a szervezetek bekapcsolódtak bin Laden „pénzgyártásába”.

1992-ben bevezették az első védővámokat, és innentől kezdve beszélhetünk az addig teljesen legális üzlet paravánok mögé bújtatásáról. Hiszen a már kialakult szervezetek hozzászoktak a könnyű és hatalmas pénzek megszerzéséhez, no meg megbízóik sem eshettek el a jövedelmi forrásoktól. 1992 végétől Romániába importált dohánytermékek jó része vagy közvetlen csempészéssel jutott az országba, a legtöbb esetben a vámhatóságok tudtával és cinkosságával, vagy a vámértékek meghamisításával. Olyan helyzetben, amikor a világpiacon 500 doboz cigaretta minimum 60 amerikai dollárt ért, a román importőrök olyan dokumentumokat fogadtattak el a vámhatóságokkal, amelyek azt bizonyították, hogy ők 6 dollárért vásárolták ezt a tételt, vagyis egy csomag cigarettáért valamivel többet fizettek, mint 1 cent! Ugyanebben az időben a román piacon egy csomag cigaretta ára megfelelt a világpiacinak, vagyis a márkájától függően 1-2 dollárba került. A nyereség könnyen kiszámítható: száz-kétszázszoros!

A román közvélemény, illetve elsősorban a sajtó nyomására a hatóságok tettekre kényszerültek, így vezették be a cigarettatermékek zárjeggyel való ellátását. Ezt a lépést azonban már a törvényhozók teljesen könnyelműen kezelték. A zárjegyek kezdetlegesek és könnyen hamisíthatóak voltak. Még továbbmenve, a káosz, amit ezek nyilvántartása okozott azt eredményezte, hogy gyakorlatilag már senki nem tudta, ki, mit, hol és mikor hozott be az országba. Ez az arab terrorista szervezetek haszna mellett a román kiszolgálóiknak is kedvezett – ebben az időszakban épültek a román politikai elit, a vámszervek, az igazságszolgáltatás vezetőinek álomvillái az ország legfestőibb tájain.

A Romániában folyó cigarettacsempészet szervezői és finanszírozói elsősorban olyan arabok voltak, akik vagy román letelepedési engedéllyel, vagy román állampolgársággal rendelkeztek (Zaher Iskandarani, Elias Youssef Nassar, Jamal al Atm stb.) Őket segítették a román hivatalos szervek képviselői a bankszektor, a vámhivatal, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás területéről – persze ez nem lehetett politikai támogatottság nélkül. ĺgy például az egyik, 1977-ben elkészült vádiratban leszögezték: a fentebb említett arab vállalkozók egyik szatellitcégénél „azért, hogy ne lehessen felfedni a törvénytelenségeket és ne lehessen hasznosítani a pénzügyi ellenőrzést, melyet a cégnél lefolytattak, a vádlott protekcióért folyamodott a kormány és a pénzügyminisztérium egyes vezetőinél, akik utasítást adtak a cégek ellenőrzésének beszüntetésére.” Egyébként ebben az ügyben eljárást folytattak az Iliescu-rezsim egyik volt pénzügyminisztere ellen, ezt azonban meg kellett szüntetni, mert időközben a gyanúsított parlamenti képviselővé való megválasztásakor immunitást szerzett.

1992. november 16-án a borsi és a varsándi vámszervek jelezték, hogy nagy mennyiségű cigarettát szállító kamionok hamisított TIR-könyveket mutattak be a határon. A vizsgálat megállapította, hogy a cigarettaimportot egy líbiai állampolgár, Elias Youssef Nassar romániai cége végezte. Bukaresti belső vámhivatalokhoz irányították a kamionokat, de azok útközben eltűntek. Később a cigarettákra bukaresti katonai egységek raktáraiban találtak rá. Miután ugyanabban az évben, december 19-én Nassart letartóztatták kiderült, hogy ő a tulajdonosa egy Elma Trading nevű líbiai cégnek, amely fegyvereket vásárol Romániából és amelyeket a Romániába csempészett cigaretta árából fizet ki a román katonai hatóságok tudtával.

Elias Nassar csak az 1992-es év folyamán nyolcvanötmillió doboz cigarettát csempészett be Romániába. Ennek a mennyiségnek a vámtétele megközelítette a hárommilliárd lejt, hatalmas összeg volt ez abban az időben. A befolyt összegekből Nassar cége fegyvereket vásárolt. Hogy ezek hová kerültek, nem nehéz elképzelni. Nasser mégsem jutott a román bíróság elé, mert a per megkezdése előtt óvadék ellenében „ideiglenesen szabadlábra helyezték”. A román büntetőjogban ez a megfogalmazás nem ismert.

A szabadlábra helyezés kifejezetten a román titkosszolgálat akkori vezetője, Virgil Magureanu utasítására történt, aki azzal indokolta a döntést, hogy Nasser megfizette a kárt, letétbe helyezett az egyik azóta kimúlt román banknál 3,l millió amerikai dollárt. Amellett, hogy ez az egész ügy teljesen törvénytelen volt, nem történhetett volna meg a Legfelsőbb Országos Védelmi Tanács, pontosabban Románia akkori és mai elnöke, Ion Iliescu tudta nélkül. Azt már nem kell különösebben ecsetelnünk, hogy Elias Nassar azonnal elhagyta az országot és azóta is bottal üthetik a nyomát.

A fenti eset csak egy azok közül, melyek az elmúlt évtizedben megalapozták a gyanút, melyet Oszama Bin Laden bizonyosságként említett 1966-os interjújában. ĺgy – ahogy éppen az egyik vezető romániai lap írja – a román hatóságoknak az arab terrorizmust elítélő heves igyekezete azon tolvajéhoz hasonlít, aki a leghangosabban kiált tolvajt másokra. A bizonyítékok épp az ellenkezőt igazolják.

2001. szeptember 11-e után viszont a világ már egyre kevésbé hisz a szép szavaknak.