Biliárd fél hétkor

Az őszi reggelben bandukolva egy korán is nyitva tartó kocsma mellett visz el utam. Diszkrét koccanások hallatszanak bentről, becslésem szerint egy félosztálynyi végzősnek tűnő középiskolás unatkozik a csehóban. A buszmegállótól alig pár lépésnyire vagyunk, a teremben meleg és vágható cigarettafüst. Egy-két idült is ott téblábol a pultnál, de a közönség java részét a fiatalok teszik ki. Komoly mérkőzések folynak, egy kávé erejéig megállok megfigyelni, mire megy ki a játék.

A csapos folyamatosan csorgatja a sört, egy-két tömény is koccan a pulton, a lányok hordják ki a játékba elmerült lovagoknak a reggeli innivalót. Folyik a nagy mérkőzés, ahogy a felhevülő beszélgetésből kihallatszik, ez már nem az első mai meccs, hanem már a visszavágónál tartanak. Vidékiek, a városba bejárók ezek a fiatalok. Unatkozók, hiszen tizennyolc évesek, céljuk, amint hallom, nem igazán sok van. Akit megkérdezek, mit tanul és érdekli-e, mind fancsali képpel néz rám, mintha legalább a holdról érkeztem volna. Pedig csupán az érdekel, miért ebben a füstös és kopott kocsmában kezdik a napot. A válasz majdnem egyértelmű. A megkérdezettek közül szinte senki nem azt tanulja, amit szeretett volna. Az ok pedig vagy a rossz pályaválasztási tanácsadásban, vagy a család gyenge anyagi helyzetében keresendő.

Mi lesz velük? Mi lesz belőlük? Korán reggel két sörrel, féldecikkel kezdeni a napot, biliárddal múlatni az időt. Mert az első órára már be sem mennek. Úgyis dolgozat lett volna a program, s mivel szabad embernek tartják magukat, hát nem választják a nehezebb lehetőséget. Nincs elképzelésük a holnapról, a pénz értékéről, emberi érzésekről. A szerelem, ami ilyen korban az egyedüli erőt és megtisztulást erősítő érzés lehetne, náluk már csupán skalpvadászatra, testi érintkezésre silányult. Mi lesz velük? Mi lesz belőlük? Jogosak-e aggodalmaim?