Beszédes kínai körút

Hszi Párizsba repült Pekingből, ahol hivatalosan ugyan a 60 éves francia–kínai diplomáciai kapcsolatfelvételt ünnepelték, a valóságban egy komor találkozó zajlott. Macron elnök áll ugyanis amögött, hogy az Európai Bizottság nekiment a kínai elektromos autóiparnak nyújtott állami támogatás vizsgálatának, magyarul: nemsokára védővámokat fognak kiszabni a kínai készítésű elektromos autókra. Emellett a piacvédelem beindult az orvosi műszerek, a szélturbinaipar és a vasúti építkezések terén is.

Macron nem is egyedül fogadta az első körben Hszit: meghívta Ursula von der Leyen bizottsági elnököt, hogy közösen történjen az első beszélgetés. Ezután kerülhetett csak sor a négyszemközti Macron–Hszi-csevegésre, ahol az olimpiai időszakra vonatkozó áhított tűzszünetről és a francia likőrök elleni kínai vizsgálat megoldásáról beszéltek nyilvánosan, míg a színfalak mögött inkább arról, hogy mire számíthat Kína a növekvő európai protekcionizmus idején.

Ne felejtsük el, hogy a kínai gazdasági csoda véget ért! A növekedést szolgáló építőipar megroggyant, a Covid az exportot is megtépázta, és a geopolitika egyre inkább óvatosságra inti a Kínába tartó befektetőket. Ennek megfelelően a tavalyi év végén már kifelé áramlott a tőke az országból, több mint két évtized után először; nem szólva a fiatalok 20% fölötti munkanélküliségéről. Ezért Hszi ki akarja exportálni magát a problémából. Sokkal több elektromos autót (EV) gyártanak, mint amit képesek a belső piacon értékesíteni, és ezeket a gyártókat kitömték állami pénzekkel és támogatásokkal – szemben az európai versenytársaik javarészével. Ezért olcsóbb a kínai BYD márka, mint a nyugati EV-k.

Hszi számára tehát létfontosságú, hogy exportálhasson, vagy a kínai gazdaság nehézsége belső társadalmi feszültségbe csaphat át. A másik két főváros, amelyet meglátogatott, a gazdaságpolitikai célokat szolgálta: vagyis az unió megosztását, a törésvonal növelését. Az Övezet és Út Kezdeményezésben legaktívabb uniós tag, Magyarország fogadta Hszit, és persze Belgrád, amely az EU-tagság felé való igyekezet helyett inkább Peking és Moszkva felé kacsintgat, nagyjából úgy, mint az unión belülről teszi ezt Budapest.

Tegyük hozzá, a két látogatás dátuma a legbeszédesebb. Belgrádba éppen az 1999-es incidens 25. évfordulójára érkezett Hszi, vagyis amikor a NATO-bombázás tévedésből a kínai nagykövetséget is eltalálta a szerb fővárosban. Budapestre ezután az Európa-napon érkezett a kínai államfő, így a magyar miniszterelnök az EU-s és szövetséges megemlékezések helyett a kínai kommunisták főtitkárával töltötte a napot. Beszédes ez jobban is, mint kellene.