Bér az átlag mögött

A reálbérek várható emelkedéséről szóló hírt az illetékeseknek sikerült úgy tálalniuk, hogy az egyszerű újságolvasó már-már hajlamos volt elhinni: ha valami tragikus nem jön közbe, az átlagkeresetért az eddiginél hamarosan többet vásárolhatunk. Aki viszont reálisan szemléli a körülötte zajló eseményeket, és aki napi bevásárlásai során tapasztalja, ma sem vehet többet ugyanannyiért, mint néhány hónappal korábban vehetett, az nehezen ad igazat a statisztika csalhatatlanságában hívő pénzügyérnek.

Persze, általánosságban igaz, hogy Szlovákiában javulásnak indult az életszínvonal. Emelkednek a havibérek, csakhogy többnyire az egyébként is jól honorált állások – például vállalatvezetői posztok – esetében. A kétkezi munkás, a kishivatalnok, a pedagógus továbbra is kénytelen beérni átlag alatti keresetével. Keresete akkor is átlag alatt marad, ha munkáltatója olykor-olykor hajlandó megemelni pár száz koronával, hiszen közben a jó fizetéssel rendelkezők keresete is emelkedik. Csakhogy míg az övé csigalassúsággal kúszik fölfelé, a jól keresők esetében általában jóval gyorsabb a fizetésemelkedés üteme.

Ez talán még természetes is lenne, ha közben valóban emelkedne a fizetések reálértéke. Ennek helyben topogását soha sem a jól kereső érzi meg, hanem a kiskeresetű kétkezi, a szociális segélyen, vagy a kisnyugdíjból élő. A gáz- és villanyszámlát ugyanis nem differenciálják a keresetek szerint... Ez is rendben lenne, az viszont már kevésbé mondható tisztességesnek, ha a reálkeresetek emelkedéséről szóló előrejelzésről kiderül, olyan adatot is magában foglal, amely torzítóan hat a pénzügyiek által tálalt képre. Az adócsökkenés miatt ugyanis számos cégnél ez év elején fizették ki a múlt évi prémiumot, akarva-akaratlanul növelve ezzel az idei átlagbéreket.

Az átlagkereset növekedését minden komoly közgazdász a munkatermelékenység növeléséhez kapcsolja. Nem csoda, hogy az olyan ágazatban, mint a távközlés, rohamosan emelkednek a keresetek, míg például a feldolgozóiparban vagy a kiskereskedelemben dolgozók reálbére csökken. Gazdasági elemzők is utalnak rá, mivel sok a munkanélküli, így az iparban, kereskedelemben a munkáltatók nyugodtan megengedhetik maguknak a bérek visszafogását, hiszen az elégedetlenkedők helyére bármikor könnyen találnak újakat. Marad tehát a látszólagos elégedettség. Akinek például a munkanélküliség által leginkább sújtott térségekben van valamilyen kis fizetéssel járó, de biztos állása, az örül, ha havonta megkapja a maga fixét. Legfeljebb nagyon halkan jelzi a munkáltatónak, többet is fizethetne... A hatékony, átfogó szakszervezeti érdekvédelem meg továbbra is várat magára, és ennek következményeit mindig az alacsony fizetésűek érzik meg.