Benešsel az unióba

Néhány héttel azelőtt, hogy országaink az Európai Unió „teljes jogú” tagjává válnak, érdemes ismét eltűnődni azon, vajon mi az oka annak, hogy a magyar státustörvényt „diszkriminatív” jellege miatt támadta, sőt kiátkozta Brüsszel, míg a Beneš-dekrétumokat nem. Sem Verheugen úr, sem Jürgens úr – akinek hazája, az EU-alapító Hollandia még ma is gyarmatokat tart (Holland Antillák, Aruba) –, sem más uniós szakértők nem jelezték aggodalmukat amiatt, hogy a volt csehszlovák elnök rendeletei ütköznének az EU jogrendjével, és esetleg nem ártana őket hatálytalanítani. De már az is jóval demokratikusabb lett volna, ha a státustörvényhez hasonlóan a dekrétumokat is EU-konformizálják, s a teljes körű restitúciót, kárpótlást nemcsak a magyarok és a németek, hanem – a státustörvény működési mechanizmusát lekoppintva – minden olyan szlovák állampolgár számára is lehetetlenné teszik, akik érdeklődnek a magyar vagy a német nyelv/kultúra iránt. A dekrétumok azonban – sajnos – nem érték el az EU ingerküszöbét. Mégpedig azért nem, mert már – állítólag – nincsenek érvényben. A kérdés csak az, vajon mit szólnának ma az EU szakemberei, ha kiderülne, még néhány évvel ezelőtt, 1993-ban is megesett, hogy a 33/1945-ös törvénybe foglalt elnöki dekrétum hivatkozási alapul szolgált arra, hogy valakinek elvegyék szlovák állampolgárságát?