Beneš-szobor Prágában

A Beneš-dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió értékeivel. Ezt vélhetően sokan gondolják így – köztük e sorok írója is –, ám legutóbb az európai politikai élet egyik nehézsúlyú egyénisége, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök mondta ki ebben a formában, a kitelepített szudétanémetek szövetségének hétvégi találkozóján. Stoiber szerint a dekrétumok Európa nyílt sebei, és továbbra is témaként fognak szolgálni Bajorországban, Németországban és Európában.

A kérdés nyilván nem közömbös Csehország számára sem. Nyugati szomszédunk látványos gesztussal foglalt állást a kérdésben: tegnap, a délelőtti órákban a Lorettói téren leleplezték Edvard Beneš szobrát, délután pedig feleségének emléktábláját. Az eseményen megjelent Jiří Paroubek miniszterelnök és Lubomír Zaorálek házelnök is. Ennél hivatalosabb formában nem is lehetne megüzenni a cseh fél álláspontját: Nesze neked, Stoiber; ezt nektek, szudétanémetek! S a szoborállítás – melyet Stoiber beszédében egyenesen provokációnak minősített – nekünk, szlovákiai magyaroknak is szól. Azt üzeni, a csehek szemében az egykori köztársasági elnök Pogyebrád Györgyhöz vagy Szent Vencelhez hasonló államférfivá nemesült: köztéren kell mutogatni! Nyilván a csehek másként tekintenek rá, mint mi, magyarok, ehhez joguk van, és úgy látszik, a „szomszéd népek érzékenysége” nem foglalkoztatja őket annyira, mint a magyarokat. A szobor nemcsak a politikusnak, hanem a dekrétumoknak, a kitelepítéseknek, a fűtetlen marhavagonoknak, az ötvenkilós csomagnak, a kényszermunkának is emléket állít.

Nagyon könnyű a dekrétumokat a múltba utalni, ahogy azt Václav Klaus példáját követve Ivan Gašparovič köztársasági elnök is megtette. Ám ez a struccpolitika nem vezet sehova, és végképp nem járul hozzá a térség stabilitásához, nyomot hagyva a magyar–szlovák és a cseh–német viszonyon. A magyarok és a németek háború utáni kitelepítése emberiség elleni bűntett. Ezért minimum a bocsánatkérés és az erkölcsi kártérítés megilletné a kitelepítések még élő áldozatait, illetve azok utódait, és akkor a számottevő hátrahagyott vagyon sorsáról még nem beszéltünk...

Bármilyen törekvés, mely arra irányul, hogy a második világháború után ért sérelmekért kárpótolják a csehszlovákiai kisebbségeket, jogos, érkezzen az az MKP, a DÁLESZ, vagy akár a Sudetendeutsche Landmannschaft műhelyéből. Amikor Csehországban szobrot állítanak Benešnek, Szlovákiában pedig eresztékeiben recseg a kormánykoalíció, kicsi az esélye annak, hogy az ügyben érdemi előrelépés történjen. De feladni nem szabad!