Belső romlás

 

Az SDKÚ-ban felgyülemlő feszültségek például odáig fajultak, hogy gyakorlatilag háborúznak egymással a vezető személyiségek, miközben a párt formálisan azért még létezik.Az egykor első számú jobboldali alakulat problémái még a választások előtt kezdődtek az egyetlen hiteles arc, de valójában hátország nélküli, kívülállónak számító Iveta Radičová kigolyózásával a hatalmi körökből. Később a Gorilla-botrány miatt a párt arculatát nagyban meghatározó erős emberek, Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš szorultak háttérbe. Egy (szlovák viszonylatban szinte példátlan) szabad versenyt hozó elnökválasztás után Pavol Frešo vette át a párt vezetését, de mire az elemzők kimutathatták volna, milyen károkat okozhat az SDKÚ-nak a népies-populista vonalra ráerősítő új elnök, már a sikertelen jelölt, Lucia Žitňanská további sorsának fejtegetésével foglalkozott a sajtó. Jelenleg az SDKÚ a teljes meghasonulás szélén áll, és ennek pont – az egyébként a békesség és pártegység kedvéért frakcióvezetővé kinevezett – Žitňanská, valamint Miroslav Beblavý az oka. A két politikus a Szlovákiát alkotjuk elnevezésű kezdeményezéssel turnézzakörbe az országot, amivel nem lenne baj akkor, ha saját pártjukat valamilyen, legalább szimbolikus formában bevonják az ötletgyűjtésbe. Nem így történt, semmi sem utal arra, hogy itt egyébként a párt két prominens személyisége ötletel – a találkozókra ráadásul más pártokhoz közeli személyek, vagy különutas gondolkodók járnak. A párt szűkebb vezetése így teljes joggal dühös a különcködőkre. Žitňanskáék sorsa heteken belül eldől, addig viszont semmilyen formában nem lehet egységes SDKÚ-ról beszélni. Furcsa ilyet leírni, de az SDKÚ jövőjének rövid távon mindenképp a szigor és a Žitňanskáéktól való megválás tenne jót, ugyanis együttműködésre nem hajlandó különutasokkal a pártban túlságosan is beszűkülnek a vezetés lehetőségei. Ez a megosztottság márpedig nem csak Frešóék, hanem az egész ellenzék számára problémát jelent. Például az elnökválasztás ügyében, hiszen egyre sürgetőbbé válik egy közös jelölt megnevezése legalább a népi platformon belül. Vicces fejlemény, hogy az SDKÚ hivatalos ajánlása továbbra is a pártra leginkább neheztelő Iveta Radičovára vonatkozik, aki Angliáig menekült a szlovákiai politikai viszonyok elől. Egy alternatív jelölt, Peter Šťastný neve pedig úgy lett bedobva a köztudatba, hogy arról a képviselők egy része, beleértve Frešót és Žitňanskát nem is tudott – tovább fokozva a párton belüli káoszt. Ami a Szlovákiát alkotjuk kezdeményezést illeti, egy ötletbörze önmagában semmilyen jelentőséggel nem bír, ráadásul az érdekérvényesítési esélye is minimális: nincs mögötte közvetlen politikai hátszél, csak rengeteg ellenség és rosszakaró. Ilyen körülmények között egy út áll Žitňanská és Beblavý előtt, a politikába való közvetlen beleszólás – pártként, esetleg egy párthoz hozzácsapódó mozgalomként, eszmei irányzatként. Ami nagy valószínűséggel nem az SDKÚ lesz.